Fábián Dénes Zoltán

képzőművész

Cím: 2100 Gödöllő, Mátyás Király utca 101.
E-mail: fabian.denes@freemail.hu

007_fabian

ÖNÉLETRAJZ

Nevem Fábián Dénes Zoltán.
1951. április 2-án születtem Cegléden, szüleim második gyermekeként. Ebben az időben apám, Dr. Fábián Gyula, tudományos kutató volt Tihanyban, az M.T.A. Biológiai Kutatóintézetében. Anyám lánykori neve Oldal Margit. 1957-ben Apám új munkahelye az Agrártudományi Egyetem lett. Gödöllőre költöztünk. Itt végeztem alsóbb iskoláimat, majd angol nyelvtagozatos középiskolai tanulmányaimat. 1969-ben érettségiztem a gödöllői Török Ignác Gimnáziumban. Felvételire jelentkeztem a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. Az esti előkészítő tanfolyamra vettek fel. Budapestre költöztem és délelőttönként a Fővárosi Állat és Növénykertben, az állatorvosi rendelőben, betanított munkásként dolgoztam, később az Akvárium osztályon mint grafikus.

1970-ben felvettek a Képzőművészeti Főiskola festő-tanári szakára. Mesterem Sarkantyu Simon festőművész volt, anatómia professzorom Barcsay Jenő, tárgyábrázolás tanárom Patay László. 1974-ben középiskolai tanári diplomát szereztem szabadkézi rajz, művészettörténet és ábrázoló geometria tárgyakból. További két mesterképző év után, 1976-ban fejeztem be tanulmányaimat.
Már eközben, az 1975/76-os tanévben, rajztanári állást vállaltam az Állami Balettintézet Általános Iskolájában. 1976 szeptemberétől művész tanára vagyok a budapesti Képző és Iparművészeti Szakközépiskolának. 1980-ig a Díszítő-festő szakon, azóta alakrajz tanárként, rajz–festést oktatok.
1980-82-ben az Agrártudományi Egyetemen, 1983-87 között a városi Művelődési Központban szakkörvezetőként tevékenykedtem, nyaranta Szadán megyei képzőművészeti táborokat, foglalkozásokat is szerveztem, vezettem. 1989-ben az ELTE ÁITFK gödöllői képzési helyén, egy féléves közművelődési speciál- kollégiumi, tűzzománc–kézműves képzést vezettem. 1997/98-ban a gödöllői premontrei rendi Szent Norbert Gimnáziumban helyettesítő tanárként a rajz–műalkotás elemzés tantárgyat oktattam. 1998–99-ig volt gimnáziumomban, az Esti Gimnáziumi képzésben mint óraadó, művészettörténet–műalkotás elemzés tantárgyat tanítottam. 2002-ben, a Szt. István Egyetem Tájgazdálkodási Tanszékének felkérésére kidolgoztam és Táj–Kép címmel, egy féléves tárgyként (két kreditpontos B tárgy)oktattam,a tájképfestészetet összefoglaló, általam tréfásan „kultúr-ökológiának” is nevezett  témakört.

A rendkívül sajnálatosan alakuló közép és felsőoktatási koncepciókból lassan kiszorul a vizuális kultúra. Az informatika kihívásai, a médiák globalizációja sokszorosára növeli a „képi adatátvitelt”, sajnos az ezzel járó minőségvesztéssel és „vizuális környezetszennyezéssel.” Mivel családomban generációkon át jelen van a rajz és művészetoktatás, magam a negyedik generációt képviselem, nem lehetek tétlen. Ahol lehet még tenni a magyar és európai értelmiségért, az a kultúra „megélhetővé” és „fogyaszthatóvá” tétele…

Képzőművészi pályámra visszatekintve, ismét a Főiskolán töltött évek voltak a meghatározó kötődések kiindulópontjai. Valószínűleg az otthonról hozott példa, a szerteágazó, mindenfelé kalandozó érdeklődésem és az egyetlen, kitüntetett műfaj iránti elkötelezettség hiánya eredményezhette, hogy megmaradtam a festő osztályon és nem váltottam át a sokszorosító grafika szakra, bár eredeti elképzelésem szerint azt terveztem. Úgy láttam, „fakultatíve” is elég időt tölthetek a grafikai műhelyben. Érdekelt a plasztika, érem és dombormű, bár evvel csak a tanulmányi időm vége felé foglalkoztam behatóbban. Elbűvölt a gobelinszövés adta szín – formaképzésben rejlő lehetőség. Diplomamunkám egy falikárpit terv volt. Két évig tanultam is a klasszikus gobelin szövést, a mesterképző ötödévében a kartont is elkészítettem, majd egy kis részletét meg is szőve, kiállítottam. Észrevétlenül, de egyre jobban kezdett érdekelni a képrestaurátorság. A legnagyobb váltásra mégsem kerülhetett sor. Kérvényezni szerettem volna a tanári diploma megszerzése után, hogy különbözeti vizsgákat téve átkerülhessek restaurátor szakra, másoddiplomásnak. Nem engedélyezték.

Mivel elért eredményeim alapján maradhattam a mesterképző ötödik (majd hatodik) évében is a Főiskolán, a nyári szünetben, 1975-ben, majd 1976-ban csatlakoztam a Feszty Körkép restaurálási munkáihoz. Hosszabb szünet után, 1987-ben kezdtem ismét restaurálni. 2003-ig ez a tevékenység jelentette, a tanítás mellett, munkámat, megélhetésemet. Főleg falkép, de gipsz plasztika, kőszobor, legtöbbször egy – egy templom, épület teljes helyreállítása volt a vállalásunk.

Mint alkotóművész, 1976-ban lehetőségeimet számba véve, újólag a grafika felé fordultam. Egyedi grafikai lapok, illusztrációs feladatok mellett megjelent a fotográfia mint kiindulási pont és számos offszet és litográf lapot készítettem.
Már 1975-ben tagja lettem a Művészeti Alapnak, mai nevén a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Tagja voltam a Fiatal Művészek Stúdiójának. 1983-ban tagja lettem a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének.
1978-ban elnyertem a három évre szóló Derkovits Ösztöndíjat. Mint grafikus pályáztam. A második évben nívódíjat kaptam. Radnóti Miklós „Eclogák” című versciklusához készített illusztrációimat megvette a Kulturális Minisztérium.

1980-ban Gödöllőn, a sportiskola tornacsarnokának külső homlokzatára készítettem 2,4 x 18 méter méretű, tűzzománc frízt, „Mozgástanulmány” címmel. 1984-ben a veresegyházi „Fabriczius József” Általános Iskola lépcsőfeljáratának homlokfalára készítettem el az iskola névadóját megidéző „Lángok” című 3,5 x 5,5 méteres tűzzománc kompozíciót.
1987-ben a bácsborsódi Szociális Otthon kertjében állítottuk fel, szintén tűzzománc elemekkel kombinált „Nap Kapu” című, 3 x 3 méteres vörösréz plasztikámat. 2000-ben Galgagyörk község felkérésére terveztem 365 cm magas, Millenniumi emlékoszlopot. Műkőből készült, négy oldalán feliratos, címerekkel, évszámokkal díszített gránit táblákkal.
1977 óta számos alkalommal és helyen rendezhettem önálló kiállítást. Részt veszek pályázatokon, kollektív tárlatokon. Ennek felsorolása külön lapot tenne ma már ki… Kiállíthattam több alkalommal külföldön is. Munkáim eljutottak Ausztriába, Németországba, Svájcba, Olaszországba, az USA-ba.

1980-tól alapító tagként dolgoztam a Gödöllői Fotóstúdióban. (Míg „felsőbb utasításra” meg nem szüntették)… Később, a kilencvenes évek második felében a „Duflex” Fotóstúdióban próbáltam meg, a képzőművészet és a szociográfia összekapcsolásával, „látni” és fotografálni. (Témát, a restaurátori munkák miatt, az ország számos pontjára, nem turistaként jutva el, bőséggel gyűjthettem…)

A kilencvenes években formálódott az a csoport, amely a gödöllői kötődésű képző- és iparművészekből alakult Gödöllői Iparművészeti Műhely néven, és ma a Szövetség területi egységeként működik.

2005-re a táblaképfestészet, általam eddig nem művelt területére tértem. Vadászati témájú munkákkal, főleg olajfestményekkel kezdtem foglalkozni. Ez évben rendezték az első Országos Vadászfestészeti Kiállítást, ahol a fődíjat, a „Természeti, vadászati kultúráért érdemkeresztet” nyertem el.
Természetesen az eltelt évek alatt számos kulturális, közművelődési feladatot, bizottsági tagsággal járó elfoglaltságot is végeztem.

Életem harmadik nagy „vállalása” a család. Három fiam van. Márton huszonhárom éves, egyetemista külkereskedelmi-marketing szakon. Kristóf nyolcadikos, Dénes fiam hatodikos „kisgimnazista” az aszódi Evangélikus Gimnáziumban.
Feleségemmel, Tóth Erikával és két kisebb fiammal Gödöllőn élünk.

008_fabian 004_fabian

003_fabian 002_fabian