A tér érzékelésének lehetőségei, a külső és belső terek, a közöttük lévő határ, az egyik térből a másikba való fokozatos átmenet áll Márton Enikő művészetének középpontjában. A színekkel, formákkal, anyagokkal való dialógus játékosan kísérletező az alkotás során. Néha tájszerű élménnyé állnak össze a látványok, néha az érzékelés darabkái maradnak anélkül, hogy konkrét tárgyszerű információvá alakíthatná őket az agy. Művei egyfajta játékossággal és a vizualitás eszközeivel szólítanak fel, hogy éljük át és mélyedjünk el a tér érzékelésében a színek által.
