„A papír maga a csoda” – vallja Pataki Tibor, aki képző- és iparművészeti műveiben is sokat foglalkozott ezzel az anyaggal. A könyv, mint szimbólum, illetve az emberi kapcsolatok leképezésének lehetőségét biztosító vizuális elem az 1990-es évek közepétől műveinek fő témája. A lapok és betűk összeérése és elválása olyan, mint két ember kapcsolata, a találkozás során új történet keletkezik. Az egyéni tragédiák a roncsolás és égetés során egymásba fonódnak és jól látható, hogy hogyan oldódnak fel a keletkezett sérülések. Izgalmassá válik az is, hogy többé soha nem tudjuk elolvasni az eredeti szöveget.
