Interjú Kecskés Fanni textilművésszel
1. Már hosszú ideje sok mindenben részt veszel a műhely életében, hogyan kerültél kapcsolatba a GIM-házzal?
A GIM-ben legelőször gimnazista koromban jártam. Hidasi Zsófi egyik textiles tanfolyamára hívott el egy barátnőm egy csütörtök délután, mondván, gyere, jó lesz…(Jó lett.) Az azt követő nyáron már jelentkeztem a szövő kurzusára is, és ahogy idővel egyre jobban körvonalazódott bennem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, elkezdtem nála az egyetemi szakmai felvételire felkészítő tanfolyamot is. Azóta is igyekszem aktívan részt venni a GIM életében, legyen szó kiállítás megnyitókról, vagy az azokhoz kapcsolódó programokról, és az elmúlt években már ezek szervezésébe is volt szerencsém többször bekapcsolódni. A GIM számomra egy olyan hely, ahol úgy érzem, helye van annak, amit csinálok. Az elmúlt években több csoportos kiállításon is részt vehettem, legutóbb a GIM által indított Florárium és Matrix of Flowers mentorprogramok keretein belül, ahol együtt dolgozhattam több fiatal textiltervezővel is.
2. 2022-ben végeztél a MOME textil szakán, Örökség címmel készítetted diplomamunkádat. Kérlek, mesélj erről az alkotásodról!
A mestermunkámban a feldolgozatlan transzgenerációs traumával foglalkoztam. Ez azt a jelenséget írja le, amikor a traumatizáltság hatásai olyan embereken jelentkeznek, akik maguk nem élték át az eseményt, hanem valahogy megörökölték őseik fel nem dolgozott traumáit. Maga az örökölt sors, az örökölt identitás témaköre mindig is foglalkoztatott, és feltűnt, hogy bár beszélünk a múltról és az őseink történetéről, de nagyon kevés szó esik a negatívumokról és a fájdalmas emlékekről, így a minket formáló hatásukról is. A célom az volt, hogy vizuálisan megjelenítsem ennek a speciális örökségnek az örökösre gyakorolt negatív, blokkoló hatását. Végeredményként készítettem egy nagy méretű és nehéz szövött objektet, amely beborítja, lehúzza a hordozóját, és minimalizálja annak mozgásterét és mozgási lehetőségeit. Így a szövet által – ami magát a traumatikus örökséget szimbolizálja -, a mentális blokkoló hatás fizikai blokkoló hatássá vált.
3. Nemrég fejezted be Undi Mariska Életfa című kárpitjának rekonstrukcióját, amelyet a GIM szövőműhelyében szőttél meg. Hogyan zajlott ez a munka, milyen élmény volt számodra?
Nagyon örültem a felkérésnek, mivel tisztában voltam vele, hogy ez nem mindennapi lehetőség, és szerettem volna jól élni vele. Viszont volt bennem némi félelem is, hiszen ilyen nagy volumenű munkát még nem csináltam korábban. Pont emiatt az előkészület elég hosszú volt, de miután elkezdtem a szövést és láttam, hogy a tervek szerint alakul a folyamat, az aggodalmam csökkent. Az, hogy egy szecessziós művésztelepi művész egyik falikárpitjának rekonstrukcióját itt a GIM-ben készíthettem el, rengeteg pluszt adott a munkához. Nagyon sokat tudtam meg így Undi Mariskáról, a művészetéről, és hogy milyen volt 100 évvel ezelőtt női művésznek lenni. Emellett tanultam a kárpitszövéshez kötődő egyéb munkafolyamatokról is, mint a gyapjú természetes anyagokkal történő festése, vagy az ehhez szükséges festőnövények termesztése és feldolgozása. Az elmúlt másfél év rengeteg tapasztalattal és felismeréssel járt számomra, amit remélhetőleg a továbbiakban is tudok majd hasznosítani.
4. 2024-ben Te kaptad a fiatal művészeknek járó Körösfői-Kriesch Aladár művészeti díjat. Mit jelent számodra ez a díj?
Megerősítést. A szövés, különösen a kárpitszövés nem a mai kor művészeti ága: lassú, aprólékos, előre megtervezett, mégis rugalmasságot igénylő monoton munka, pont emiatt egyre kevesebben űzik, kevés a fiatal vállalkozó. Sokszor felmerült bennem is, hogy van-e jövője, érdemes-e ezzel foglalkoznom hosszú távon. Ez a díj megerősítést jelent abban, hogy jó helyen vagyok és jó, amit csinálok. Ezen felül nagyon nagy elismerés és egyben lehetőség is, hiszen általa még többen ismerhetik meg a munkáimat.
5. Nagyon sokoldalú a szakmai munkád: alkotsz, kiállítasz, tanítasz, kiállítások rendezésében veszel részt. Milyen terveid vannak szakmai téren?
A következő években szeretnék minél több időt a GIM-házban alkotva tölteni. Tavasszal jó lenne visszatérni egy, a diplomamunkámhoz kapcsolódó projekthez, ami itt motoszkál a fejemben egy ideje, és most, hogy megint üres a szövőszék, újból vágynának az ujjaim csinálni valamit. Szívesen kísérleteznék a gyapjún kívül más anyagokkal is, akár szivaccsal, bőrrel, de érdekelnek a kárpit térbe mozgathatóságának határai, lehetőségei is.
A tanítás, bár még csak rövid ideje része az életemnek, mégis nagyon izgalmas, a diákok ötletei és kreativitása sokat ad hozzá a munkámhoz. Nem tudom még, hogy alakul a jövő, mennyire lesz nehéz jó egyensúlyt találni a tanítás és az alkotás között, minden esetre most úgy érzem, jól működik egyszerre a kettő, és szívesen folytatnám ezzel a felállással a következő években is.
Most télen, mint kurátor asszisztens részt vehettem a Műhelykiállítás rendezésében, ami sokféle új tapasztalattal járt, kezdve a munkák beválogatásától azok installálásáig. Nem volt könnyű összeegyeztetni a sokféle anyagot, de nagyon élveztem a közös munkát, és remek lenne minél több hasonló kiállítást szervezni a GIM-ben. Idén igyekszem majd még aktívabbnak lenni, sokat dolgozni, többet alkotni, hogy az eddig formálódott saját művészetem és látásmódom egyre szilárdabb alappá váljon.
Az interjút készítette I Révész Anna művészettörténész I 2025. február
