Bikácsi Daniela műveinek leggyakoribb motívumai látszólag hétköznapi tárgyak, architekturális elemek (lépcső, oszlop) vagy építmények (medence, homokozó), amelyek metafizikus, illetve sokszor szakrális tartalommal telítődnek. Bármilyen témát is ábrázol, a Titkos kert (Hortus secretus) jelenik meg művein. A latin nyelvben a titok, azaz secretum főnév elsődleges jelentése: magány, magányos hely. A belőle képzett melléknév, a secretus pedig elsősorban elkülönített, elválasztott, magányos, elhagyatott, távol fekvő értelemben használatos, és csak második jelentése az, hogy titkos. Ilyen értelemben jelenik meg Bikácsi Daniela minden képén a titkos kert, amely egy elhagyott, félreeső hely – jelentheti a befelé fordulást, a lélek által megélt és átélt dimenziókat. Nem csupán az idegenektől elzárt, bensőséges hangulatú kertek ezek, hanem a szemlélődő meditáció helyei is egyben, a természetiről és műviről, az élőről és halottról, a múlandóról és maradandóról.
