Fóris Katalin szövött alkotásaival a kollektív emlékezet vizuális lenyomataira reflektál, filmnegatívok, celluloid rétegek felhasználásával hozza létre műveit. Évek során kikísérletezte miként lehet a filmnegatívokból egy új plasztikai anyagot, egy minőségében új, szövött felületet létrehozni. Az emlékezet nemcsak a múltat rekonstruálja, hanem csoportképző és identitásfenntartó funkciójánál fogva a jövőt is determinálja. Ahol véget ér az emlékezés, ott részt kap a történelem, amely sok apró mozzanatra szedi szét az emléket – a szétszedett filmnegatívokhoz hasonlóan újra definiálva születik egy múlt és születik egy jelen.
