Incze Mózes a létező, a megálmodott, az elképzelt valóságot alakítja és formálja át. Folyamatos építő munkát folytat, a klasszikus festészeti hagyomány formanyelvéhez illesztve az aktualitás gerjesztette képi jegyeket. A kultúráját folyamatosságában megélő emberi tudatot keresi a mítoszok és a modernitás következményeinek egybevetésével. Nem kutatni, hanem megélni szeretné a közép-európaiság mibenlétét, értelmezve és képpé szervezve a szűrőjén fennakadó jelenségeket. A létrejövő festmények a „nagy kép” töredékeként végtelen változatban tovább gondolhatóak, értelmezhetőek, a befogadó személyes narratívái ráépülhetnek a látványra, egyedi belső képpé alakulva.
