A Ferenczy Noémi-díjas textilművész a hagyományos textilművek és szövési technikák után az 1990-es évektől készített szabadvásznas alkotásain keresztül jutott el térformáló, drótból készülő szobrászi munkáihoz. A drótszál hol szabadon fut, hol gombolyaggá, kusza halmazzá alakul, hol szabályos szövedékként, mintegy fém-szövetként jelenik meg. Máskor pedig az ismétlődésre alapozott rendszert fájdalmas hiányok bontják meg. A drót és a belőle szövött felület, illetve a belőle alakult-alakított tömeg a szabályos és a szabálytalan, a rend és a káosz ellentétei által kibontott, szeszélyesen alakuló tereppé, téri közeggé válik.
Wehner Tibor – T. DOROMBY MÁRIA monográfia, 2012
