Interjú BOCZ BEA kárpitművésszel
1. Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a Gödöllői Iparművészeti Műhellyel?
A Gödöllői Iparművészeti Műhelyben Remsey Flóra és Katona Szabó Erzsébet meghívására 2002-ben, az Őszi tárlaton szerepelt először művem. A következő években azután nagy örömömre folytatódott a kiállítások és rendezvények sora, ahol részt vehettem: felejthetetlen GIM-kert kiállítások, közös irodalmi délutánok, Horror Vacui kiállítás az Iparművészeti Múzeumban és még sorolhatnám.
2. Mit jelent számodra a GIM-ház?
Azt, hogy a régi szecessziós művésztelep utcájában lehet egy olyan hely, működhet ma is egy műhely ott, ahol Nagy Sándor, Körösfői-Kriesch Aladár és Remsey Jenő éltek, ahol nem messze a szövőiskola is működött, ez számomra egy csodával felér. Összekapcsol a múlttal, és folytonosságot is teremt. Aki Magyarországon ma textilművész, kárpitművész, az tudja, hogy a gödöllői szövőiskola és a gödöllői művésztelephez csatlakozó művészek mit tettek hozzá a magyar, ma is létező textilművészethez. Úgy látom, hogy ez az örökség, tovább él vagy újra éledt, és képes megújulni is. Jól mutatja ezt a közben felnőtt fiatalabb művészek aktív jelenléte a mai Gödöllői Iparművészeti Műhelyben. Talán azért is, mert itt az alkotó munka, a kiállítások és az oktatás, tanítás egy helyszínen összefonódhat és teremthet egy olyan atmoszférát a kerttel együtt, amit bárki megérez, aki ide bejön, még ha először jár is itt.
3. Mióta foglalkozol oktatással? Hogyan építed fel fel a GIM-házban tartott tanfolyamok oktatási munkáját?
A tanítás és oktatás régóta része az életemnek, párhuzamosan jelen van az alkotó munkám mellett. A textilművész diplomámat megelőzte a rajztanári. Tanítottam kicsiket és nagyobbakat is már, több évtizedig pedig művészetterapeutaként is dolgoztam. A múlt évben a MOME másodéves hallgatóinak a szőnyeg és kárpitszövés technikáit oktattam.
Itt, a GIM-házban Remsey Flóra tanította a szőnyeg- és kárpitszövést a ház létrejötte óta. Ő tényleg a már emlegetett folytonosságot is képviselte, hiszen Flóra nagyapja, Remsey Jenő 1909-ben érkezett Gödöllőre. Flóra 2014-es váratlan és korai halála után Farkas Éva vitte tovább a csoportokat. Katona Szabó Erzsébet hívására 2018 őszétől pedig az én irányításom alatt működik a szőnyeg és kárpitszövés. Az adott technikai adottságok és lehetőségek (kereten szövés) szerint vettem át és folytattam, folytatom a munkát a tanítványokkal.
A kárpitszövésnél a tanítás személyre szabott, és nagyon fontos számomra, hogy lássam, ki mire képes, hol tart. Az alaptechnikák elsajátításán, majd a különböző szőnyegszövési technikák megismerésén, gyakorlati kipróbálásán keresztül vezet az út ahhoz, hogy a kárpitszövést elkezdhessék a tanítványaim. Ez a tanulás hosszadalmas, de nem kikerülhető. Ezek után a kárpit szövésének öröme már olyan varázslat, amibe szívesen belemerül, időt és szorgalmas munkát nem számolva az, aki eljut idáig. Ezért fontos, hogy a csoportjaimban a kezdők együtt dolgozhatnak azokkal, akik már nagyobb tudással és több év tanulással előrébb járnak. Egy-egy félév általában 15 alkalom, ezt mindig közös programokkal is kiegészítem, a Gödöllői Iparművészeti Műhely kiállításai mellett más kortárs kiállításokat is megnézünk együtt. Ha csak tehetem, minden évben a Magyar Kárpitművészek Egyesületének műhelyébe is elmegyünk, ahol megmutathatom, amin éppen közösen dolgozunk. A nagy szövőszékek látványa és a készülő több négyzetméteres kárpit olyan élmény tud lenni, ami tovább inspirálja és lelkesíti a még tanulás elején járókat.
4. Milyen kapcsolatban áll egymással a művészeti és a tanári tevékenységed?
Nekem tanárként, művészként minden egyes tanítvány munkája új és újabb gondolkodás, hiszen az, hogy milyen tervek készülnek, hogy mit választunk ki, milyen technikai megoldásokat találunk, folyamatos párbeszéd és figyelem, ami azután, úgy gondolom, a saját műveimben is megjelenik. A GIM-házban jó lenni tanárnak, és azt hiszem, nem tévedek, tanítványnak is. A csoportjaimban baráti, jó kapcsolatok születnek, amik évek óta tartanak.
5. Mire vagy a legbüszkébb a szövőműhellyel kapcsolatban?
Büszke vagyok arra, amikor egy kezdő eljut oda, hogy már látja a hibáit, és képes kijavítani ő maga. Arra, amikor látom a tanítványom örömét, hogy sikerült egy munkát úgy befejeznie, ahogy elterveztük. Arra is, amikor egy fiatal eljutott oda a tanulás során, hogy felvették egy művészeti egyetemre, és arra is, hogy magyar nyelvtudás nélkül, a szövés nyelvét használva taníthattam amerikai diákokat. Számomra sokat jelent az is, hogy a tanítványaim egyre érdeklődőbbek, nyitottabbak és befogadóbbak a kortárs művészettel kapcsolatban… hiszen egyre többször találkozom velük kiállításokon véletlenül is.
Az interjút készítette I Révész Anna művészettörténész I 2023. február
Válogatás a szőnyeg-és kárpitszövő műhelyben készült munkákból
