DUDÁS DEZSŐ

művészettörténész, kurátor


INTERJÚ Dudás Dezső művészettörténésszel, a kölni DD 55 Galéria tulajdonosával és vezetőjével


1. Gödöllőn nőttél fel, milyen inspiráló emlékeid vannak a gyerekkorodból?

„Igazából már csak felnőtt fejjel fogtam fel, milyen szerencsés is vagyok, hogy a Gödöllői Művésztelep Alkotóházai közvetlen szomszédságában töltöttem a gyermekkorom. A szüleim háza a művésztelep „epicentrumában” áll. Barátaim akkoriban a Nagy Sándor-házban éltek, ezért rendszeres látogató voltam ebben a különleges, szinte kísértetiesen elhagyatottnak tűnő épületben és kertben. A Remsey-házban is rendszeresen megfordultam, sokat játszottunk ott Remsey Dáviddal. A kedves Nagybácsijai mindig szívesen láttak minket és előfordult sokszor az is, hogy alkotás közben figyelhettem őket. Anyai nagyszüleim művészpártolók voltak és egy fiatal helyi festőt támogattak. Ő elhalmozta a családot az olajfestményeivel. Ezek szerencsére nem tudták az ízlésemet erősen befolyásolni, mivel így utólag nagyon dilettánsnak tartom ezeket az alkotásokat. A nagyszüleim a Budapesti Operettszínház neves művészeivel, mint például az Oszvald családdal is nagyon jó és szomszédsági viszonyban voltak. Ők nagyszüleimtől vásárolták a nyaraló telkeiket. A nyári szünidőkben sok időt töltöttem az Antal-hegyen. A bohém művészvilág egy kis gödöllői darabkája, mint mag a földben, elvetődött bennem.”

2. Hogyan indult Németországban a művészettel kapcsolatos tevékenységed?

„Tulajdonképpen egy napon elhatároztam, hogy szeretnék továbbtanulni. Valahogy az első szak, ami eszembe jutott, a művészettörténet volt. Ösztönösen úgy éreztem, hogy ebben tudok majd kiteljesedni szakmailag. Sikeresen le is diplomáztam a Düsseldorfi Heinrich-Heine-Universität bölcsész karán művészettörténet és kommunikáció-média szakon. Már az egyetemi évek alatt izgalmas ismeretségeket és barátságokat kötöttem a nemzetközi hírű Düsseldorfi Művészeti Akadémia akkori növendékeivel. Idővel az Észak-Rajna vidék pezsgő kortárs művészeti életébe szakmailag is beépültem a saját galériámmal.”

3. Kölnben saját galériát működtetsz DD 55 néven. A galériában milyen művészeket állítasz ki, milyen koncepció mentén választod ki őket?

“Bár fiatal kortárs galéria a DD 55, ennek ellenére szinte minden generáció képviseltette már magát benne egyéni vagy csoportos kiállítás keretében. Sok kiállítás tematikus, ezért mindig a megadott témához mind tartalmilag, mind esztétikailag kapcsolódó művészeti alkotások kerülnek a közönség elé. Ezáltal a galéria nem egy tipikus galéria, ahol a galéria művészei bizonyos időközönként az épp aktuális műveiket kínálják eladásra. Kurátori koncepciók kidolgozásai és megvalósításai egyre nagyobb szerepet töltenek be a munkásságomban. Szeretek együtt dolgozni olyan alkotókkal is, akik többféle művészeti ágban tudnak egyszerre remekelni. Előfordul, hogy az egyes műalkotások ezáltal hybridekké válnak. Például a szobrászat és a fotográfia, vagy a grafika ötvöződik egy-egy objektumban. Érdekelnek a szokatlan, különleges anyagok megjelenései a kortárs képzőművészetben, ezért közel áll hozzám a textil, a kerámia és az organikus anyagok is. A divat és a bútortervezés kapcsolata a kortárs művészettel is egy izgató téma. Nagy hangsúlyt helyeztem már a kezdetektől fogva arra is, hogy minél nemzetközibb legyen a programom. Főleg német, magyar, amerikai és ázsiai művészekkel dolgoztam eddig együtt. Emellett fontos szempontnak tartom az egyes alkotók művészi hitvallását és műveik egyediségét.”

4. A DD 55 Galériában több magyar művészt is bemutattál már, Katona Szabó Erzsébet textilművész, Orosz István grafikusművész, Incze Mózes festőművész és Lovas Ilona textilművész alkotásai is láthatóak voltak a galéria kiállításain. Vannak-e új terveid a magyar alkotókkal kapcsolatban?

“Igen. Sok új kiállítási koncepció gondolata kering a fejemben. Sajnos a jelenlegi pandémia miatt most ezeknek a terveknek a megvalósítását  időben még nem tudom meghatározni. De ami késik, az nem múlik.”

5. A galériádon kívül milyen más művészeti menedzseri vagy kurátori munkában veszel részt?

“2017-ben hívtam életre a DAS HAUS kiállítási sorozatot, amely helyileg Köln egyik impozáns románkori templomának, a Szent Pantaleonnak az épületegyütteséhez kötődik. Nemzetközi művészek részvételével a tematikus kiállításokhoz katalógusok is jelentek meg. Ezekben a fotódokumentációkon kívül neves művészettörténészeknek a kiállítás témájához kapcsolódó írásait is bemutattam. Felkérésekre rendezek és/vagy nyitok meg kiállításokat Németországban, de már Magyarországon is volt rá példa. A kortárs művészet középületeken való megjelenése is nagyon érdekel. Több éves egyeztetések után 2020-ban született meg Köln centrumában az első, női képzőművész (Ulrike Zilly) által tervezett szakrális üvegablak. Egy kis kápolnában, a Kölni Dóm árnyékában a híres Gerhard Richter-ablak közvetett szomszédságában. Olyan kivitelező céggel tudtunk együtt dolgozni, mint a Derix Üvegműhely Kevelaerből. E cég gyártotta például a párizsi Louis Vuitton Múzeum belső tereiben található Olafur Eliasson művész tervezte üvegfalakat is. Jelenleg számos hasonló projekten dolgozom a kiállítások szervezése mellett.”

 

Az interjút készítette I Révész Anna művészettörténész és Hidasi Zsófia művészeti kurátor, 2021. április 1.

 

Aktuális