F. OROSZ SÁRA

Interjú F. Orosz Sára DLA keramikus művésszel, a rajz-plasztika-kerámia műhely művésztanárával

1. A GIM-ház egyik alapító tagja vagy. Milyenek voltak az alapítás évei?

Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy meghívtak az alapítótagok közé. A 11 művész közül én voltam a legfiatalabb, de Katona Szabó Erzsébet és Pannonhalmi Zsuzsa ismerték az addigi munkásságomat, akkor már volt nemzetközi díjam és tagja voltam a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, ahová abban az időben nem volt könnyű fiatalon bekerülni. Továbbá, akkoriban szerkesztő-műsorvezetője voltam a Magyar Televízió új vizuális művészettel foglalkozó magazin műsorának. A GIM első időszaka a legalapvetőbb funkciók körülményeinek kialakításáról szólt úgy, hogy még szinte semmire nem volt pénz. Még a kert ápolásához szükséges szerszámok is csak részben voltak meg, így otthonról, Isaszegről hoztam el a fűnyírónkat és az alkotótábor szüneteiben nyírtam a füvet, illetve gyomláltam az Erzsi által komponált sziklakertet és virágágyásokat. Emlékezetes, ahogyan Kun Éva, Ferenczy-díjas kolléganőmmel, négykézlábra ereszkedve festettük fixálóval a korábbi garázs porózus beton padlóját, hogy kiállítótérként mielőbb funkcionálhasson. Mindezt szívesen, remek hangulatban tettük, mert hittünk abban, hogy valami hosszútávra szóló, lényeges ügy alapjait teremtjük meg.

2. A Gödöllői Iparművészeti Műhelyben 25 éve indítottad el a kerámia kurzusokat. Milyen koncepció alapján tanítasz és milyen változások történtek a tanári munkádban?

Erzsi már a kezdetektől fontosnak tartotta, hogy a hajdani, Európa hírű Gödöllői Művésztelep szellemi hagyatékára épülő GIM program szerves része legyen a művészeti oktatás. Anno, a szecessziós műhelyben a rajz, festés és szövés tanításának komoly hagyománya volt, de az elnökünk arra kért fel, hogy dolgozzak ki a kerámia és szobrászat oktatására is egy programot, aminek semmiféle előzménye nem volt itt Gödöllőn. Erre írtam meg RAJZ-PLASZTIKA-KERÁMIA címmel, e három pilléren nyugvó koncepciómat, ami később az első tudományos értekezésem részét is képezte. Az elmúlt csaknem három évtizedben több száz tanítvány fordult meg az évközi kurzusaimon és az alkotótáboraimban sokféle korosztályból, 4-74 éves korig.

Az utóbbi 10-15 évben kristályosodott ki egy kis létszámú, de nagyon ügyes csoport, akik éltető magját képezik a valamelyest mindig változó összetételű társaságnak. Nagyszerűen dolgoznak, végtelen türelemmel, míves megoldásokkal, végül, de nem utolsó sorban, az egymás iránti megértésben, szeretetben. Így az órák nem csak esztétikai de művészetterápiás jelentőséggel is bírnak, amit gyakran hangsúlyoznak a tanítványaim.

A koncepcióm alapját képező, kivételes arányú és szépségű, őskori kerámia leletek reprodukálása igen nagy odafigyelést és alázatot kíván. Viszont látványosan és rövid idő alatt építi az arányérzéket, a bonyolult és érdekes technikai megoldások készségét, a kompozíciós érzéket, a vizuális intelligenciát, összességében az ízlést.

Kezdetben csupán néhány, használt, de stabil asztalunk volt a Gödöllői Művelődési Házból és több, mint egy évtizedig tartott, amíg pályázataim eredményeként sikerült meglehetősen jól felszerelni a műhelyt.

3. Rendszeresen publikálsz a Magyar Iparművészetben, és aktív alkotó is vagy, ismered a hazai alkotókat és műhelyeket. Miben látod a GIM-ház egyediségét a művészeti közegben?

Egyediség? Az alapításkor leírtak szerint az egykori Gödöllői Művésztelep szellemi hagyatékára épülő, kortárs művészet és oktatás gyakorlata, magas színvonalon. Oktatás – ehhez hasonló, művészeti szabadiskolai jelleggel – sok van Európában, de alig akad olyan, ami professzionális művészek vezetésével, egyedi módszertan szerint történik. A mi tanítványaink közül sokan nyernek felvételt vezető művészeti egyetemekre, de aki már idősebb, vagy nincsenek ilyen ambíciói, sőt néhány művész is örömmel jár hozzánk.

A kontinuitás, mint lényeges kultúrtörténeti jelenség, mindig is foglalkoztatott, öröm, hogy tagjai lehetünk az EUROART nevű szervezetnek, akik kizárólag olyan művésztelepeket vesznek fel, akik XIX. századi létesítmények hagyományait aktív kortárs művészeti tevékenységgel éltetik tovább.

Jó látni, ha a GIM aktuális művészeti programjában teret kapnak a még élő alapítótagok – sajnos, már négyen eltávoztak közülünk. Mindig érdekes, amikor beérkezett és fiatal művészek együtt hoznak létre projekteket, kiállítást, műsort, vagy kiadványt.

4. Melyek a kedvenc pillanataid a GIM-ház életéből?

Mindig örülök, ha a kurzuson elkészül egy szép, új tárgy és a kemencéből is épségben kerül ki. Óriási munka például egy prekolumbián, antropomorf vagy zoomorf edényt elkészíteni, gyakran több hónapig dolgozunk egyetlen darabon. Sokszor lehetetlen reprodukálni, hogy egy-egy részletet hogyan oldott meg a prehisztorikus művész, olyankor kreatívan kell hozzáállni a problémához, de korántsem biztos, hogy sikerül kivitelezni. Sőt, előfordul, hogy a hetekig készülő darab a kemencében felrobban, vagy megreped, szerencsére ez a – még profi keramikusművészeknél is előforduló – probléma nálunk ritkán esik meg. Embert próbáló ez a szakma, de végtelen szépséget hordoz.

5. A textilműhely bővülő kínálata mellett idén a kerámia műhelyben is új oktatók, új tanfolyamok is helyet kapnak. Mire vagy a legbüszkébb a kerámia műhellyel kapcsolatban?

Fent elmondtam, milyen hosszú idő alatt tudtam felszerelni a műhelyt, ami már önmagában nagy dolog, hiszen több milliós eszköztárról van szó. De ezen felül legnagyobb érték számomra az előző évtizedekben itt készült rajzokból, plasztikákból és edényekből álló, különleges kollekció, amelyre az értő kollégák is mindig rácsodálkoznak. A műteremben, hatalmas polcokon közel 100 darab tárgy került elhelyezésre. Ha valaki ide belép, azonnal látja, hogy milyen jellegű és színvonalú munka folyik itt. Bízom benne, hogy még további évtizedeken át folytathatjuk!