MŰHELY-INTERJÚK A kortárs ékszer című kiállításunk alkotóival
Beszélgetés FAZEKAS VERONIKA ékszertervező művésszel
1.A lamella és relamella kollekcióidban papírrétegekből épülnek fel az ékszereid, amelyeket tizedmilliméternyi pontossággal helyezel egymás mellé. Mikor kezdtél el papírral dolgozni és honnan jött az ötlet?
“Az igazság az, hogy a papír iránti vonzalmamat gyerekkoromból hozom. Mindig is szerettem rajzolgatni, nyomdázni, festegetni, vagdosni, indigózni, különböző felszínű, anyagú papírokkal kreálni valamit. Olyan nem volt, hogy ne lett volna otthon papír. Majd az egyetemen, az első évben papírékszer-testelhangolás volt a feladat, ami újabb dimenziókat tárt fel előttem a papír tulajdonságaival kapcsolatban. Teljesen elvarázsolt, hogy ez az anyag hányféleképpen tud viselkedni, tud lebegni, szakadni, repülni , zuhanni, gyűrődni stb…
A prelamellák, a lamellák és relamellák őseinek születése, szintén az egyetemi éveimhez köthető. Egy foglalás feladatnak köszönhetően kezdtem el foglalkozni ezzel a moiret-hoz hasonló optikai jelenséggel, melyhez a papír vékonyságát találtam a legmegfelelőbb anyagnak. Azonban csak az egyetemi évek után tértem vissza és bonyolódtam jobban bele mind az optikai jelenségbe, mind a rétegződésből kialakuló megformálásba.”
2. Mi jellemző az alkotói módszeredre? Sokat modellezel egy forma kialakítása előttvagy egyből megszületik a végleges megoldás?
“Az az igazság, hogy folyamatosan változik, bővül az alkotói módszerem, ahogy egyre többet tanulok és tapasztalok a világból. A lamellák és a relamellák fejlesztésénel általában mindig egy adott dologra fókuszálva haladok tovább. A hasznos modellezés elég időigényes és költséges lenne, ezért ezeket a tárgyakat sokszor csak fejben és digitálisan modellezem, és amikor összerakom a végleges tárgyat, az valahol mindig egy meglepetés, és a következő fejlesztés már arra a “meglepetésre” épül. Illetve keresem azt, hogy mi fér még bele ebbe a technológiába, milyen irányba lehet elvinni, ami még érdekes tárgyakat hozhat létre.”
3. Voltak-e technológiai nehézségek, amelyekkel szembe kellett nézned a lamella és relamella ékszerek kialakításakor? Látsz-e még további lehetőségeket ebben a technológiában és a papír használatában?
“Rengeteg technológiai nehézségbe ütköztem a lamellácskákkal. Eleve azzal, hogy papírral dolgozom már megnehezítem a helyzetem, mert a papír sérülékeny anyag, meg kellett találnom azt a felületi kezelést, amivel nem koszolódik, de mégse lesz “műanyagszerű” felülete. A ragasztás/préselés is rengeteg fejtörést okozott, sőt, még a mai napig keresem az igazi technológiát, mert nem vagyok 100%-osan elégedett a jelenlegivel. A lézervágás is fejtörést okoz folyamatosan, mert folyton megszűnnek azok a helyek, ahova járok, és ahol ismerik már a “módszerem” és a technológiai beállításokat. Szóval tele vagyok kihívásokkal. És minél jobban belevetem magam a lamellák és relamellák világába , annál több lehetőség és ötlet tárul fel előttem, mind anyaghasználatban, mind felület kezelésben, mind formában, mind anyagmanipulációban, mind az optikai jelenségben, mind a digitális alkotásban és még sorolhatnám…”
4. Szoktad-e hordani az ékszereidet, és ha igen, van-e kedvenced közülük?
“Szoktam hordani őket, igen, de általában csak a prototípusokat, amelyek még nem “tökéletesek”. Ahogyan változom, úgy változik az is, hogy mi a legkedvesebb nekem. Az egyik első ezüstgyűrűm viszonylag régóta társam a mindennapokban. És ahhoz képest, hogy 2007-ben készítettem, még a mai napig felfedezek benne új gondolatokat, amitől még kedvesebb lesz nekem.”
5. Min dolgozol éppen és milyen terveid vannak erre az évre?
“Terveim között volt egy Veronika Coelho sorozat készítése, amelyben a relamellák renszerében elrejtett mindennapi bölcsességeim, “life-hack-jei” lennének játékosan felfedezhetőek. Illetve egy Fake-show, ami a felszínes látszatvilágnak tükröt tartó élő installáció lenne. Tudni kell rólam, hogy meglehetősen tág érdeklődési körrel rendelkezem, (éveken át színházaztam, perpill imprózom és kerámiát tanulok), és nagyon szeretem összemosni a különböző művészeti ágakat. A karantén sok mindenen elgondolkodtatott. És valószínű, hogy a lamellák szigorú és precíz rendszerébe is kicsit belefáradtam. Jelenleg sokkal jobban érdekel a szabadság, a természet, az ősi hitrendszerek ereje, a rituálék, az ember, a jelenlét és a véletlenek. Egyenlőre nem korlátozom azzal magam, hogy meghatározzam mi lesz ennek a végeredménye. Csak felfedezek, és amit hasznosnak találok azt majd megosztom a világgal.”
Az interjút készítette I Hidasi Zsófia textilművész I 2020. április
