MŰHELY-INTERJÚK A kortárs ékszer című kiállításunk alkotóival
Beszélgetés FEKETE FRUZSI ékszertervező művésszel
1. A Leaves kollekciód légies, nőies ékszerei évek óta megvásárolhatók budapesti designer üzletekben. Mesélnél arról, hogy mi ihlette ezt a kollekciót?
„A Leaves kollekció egy nagyon hosszú folyamat eredménye. Kezdetben olyan folyamatokat kerestem a tárgyalkotáshoz, amelyek olyan alapvető mozdulatok, amelyeket az ember, vagy legfőképpen a gyerekek akkor végeznek, amikor egy új anyaggal ismerkednek. Ezt követően kicsit mélyebbre ástam, a saját környezetemben vizsgáltam azokat a tevékenységeket, amelyeket a nők végeznek a konyhában. Anyukám csipetke szaggatásában találtam meg mindazt, amit akkor ki szerettem volna a fejezni a majdan megszülető tárggyal. Egyrészről a gyerekkoromat idézte, másrészről pedig egy olyan repetitív folyamatot mutatott be, amely egy meditációs állapotba juttatott, nézőként, kisgyerekként, majd alkotóként is a készítés közben. Később megtaláltam az ideális anyagot, amely tökéletesen megfelelt ennek a koncepciónak a kibontásához, ez pedig a méhviasz volt.”
2. Pár hete jelent meg új, Curves kollekciód. Mennyiben jelent más irányt ez a kollekció, milyen gondolatok inspiráltak a létrehozásakor?
„Személyes okokból nagyon kötődőm a Leaves kollekcióhoz, így nagyon sokáig nem is tudtam mást elképzelni, ami kikerül a kezeim közül. A Leaves kollekció a maga burjánzó mintakincsével egy romantikus világot jelentett, így tudtam, hogy most inkább valami vagány, de mégis elegáns kollekciót szeretnék készíteni azoknak, akik a letisztultabb vonalat részesítik előnyben. Egy olyan térbeli látvány létrehozása volt a célom, amely mozgalmas és játékos, minden nézetből más-más látványt nyújt a viselője arcát keretezve, vele együtt mozogva.”
3. Mindkét kollekciód esetében a viaszveszejtéses öntés technikáját alkalmazod. Ez mit jelent pontosan, hogyan jönnek létre az ékszerek?
„A jelen esetben méhviaszból készült tárgy köré egy fémhengert raknak, majd ezt kitöltik egy speciális gipsszel, így a folyékony gipsz körülöleli a viaszmodellt. Ha ez meg van, a gipszformából a benne lévő viasztárgyat kiolvasztják, kiégetik, amely egy arra kialakított lyukon át távozik a gipszből. Így egy negatív forma alakul ki a gipszben, amely megegyezik a viasztárgyéval. A viaszveszejtéses eljárást általában az ékszerek sorozatgyártásánál alkalmazzák, vagy olyan formáknál, mintáknál, amelyeket fémből nem lehet létrehozni. Az utóbbi mellett én azt a tulajdonságát használom ki, hogy az a forma, amit megcsinálok viaszból a folyamat során eltűnik, megszűnik, így ténylegesen mindegyik ékszeremből csak egy készül és sosincs két egyforma, csak nagyon hasonló.”
4. Milyen anyaggal foglalkozol a legszívesebben? Mi az, amit szeretsz benne?
„A szabadkézi formaalakítás, vagyis tárgy és alkotó kapcsolata az, ami általában a koncepcióim nagyon fontos eleme, így azok az anyagok állnak közel hozzám, amelyeket meg tudok formázni közvetlenül a kezemmel, ezt az érzést szeretem bennük igazán.”
5. Hol dolgozol éppen és mi az, ami inspirál a jelenlegi helyzetben?
„Saját műhelyben dolgozom, és általában mindig két vonalon – két világ között mozgom. Vannak azok az ékszerek, amelyek a designboltok polcaira kerülnek, és vannak, amelyek tervezésénél sokkal inkább a belső világom és gondolataim kerülnek előtérbe. Ezek a tárgyak hosszabb ideig készülnek, aprólékosabbak. Kortársékszer vonalon a Mistake on purpose címet viselő porcelán kollekció darabjain dolgozom, amelynek első darabja az Ékszerek Éjszakája Controls/Ctr S kiállításon volt látható. A nemzetközi kiállítások, amelyekre készültek volna a tárgyak, hónapokkal át lettek ütemezve, így még nagyobb odafigyeléssel készíthetem őket. Azt, hogy a rohanó világ lelassult, arra használom, hogy sokkal több időt töltsek el egy-egy tárggyal.”
Az interjút készítette I Hidasi Zsófia textilművész I 2020. április
