KOVÁCS KITTI

festőművész

Interjú Kovács Kitti festőművésszel


Hogyan kezdtél el művészettel foglalkozni?

A családom elég hamar észrevette a rajz-festés iránti szenvedélyemet, már általános iskolában is rajz tagozatra jártam. Tizenkét éves korom óta folyamatosan szakkörökön vettem részt. Meghallgatták és elfogadták, hogy naponta három órát utazok azért a gimnáziumért, ami rajz tagozatos, (ahol később tanár is lehettem). Egyetlen kikötésük volt, hogy maradjak kitűnő, és ne rontsak a tanulmányi eredményeimen. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy érettségi után felvettek a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakára.

Hogyan alakult a művészi utad? Hogyan találtál rá az absztrakt festészetre?

Diploma után vagyok már, eltelt kilenc év, mindig a határok feszegetése, az anyagokkal való játékos kísérletezés volt a célom. Festészetemben a nehezen verbalizálható jelenségekkel foglalkozom: a percepcióim társításával, összekapcsolásával, kivetítésével. A látott természeti formákat, textúrákat feldolgozom, újraértelmezem képeimen. Organikus felület- és formaalakítás jellemez, festéskor az élő szervezetekre, jelenségekre és képződményekre fókuszálok az absztrakció formanyelvével. Emellett gondolataimnak, vízióimnak kifejezése is megjelenik képeimben, ami által egyedi, személyes attitűd mutatkozik meg.

Miből merítesz inspirációt az alkotáshoz? 

Az életemből. Nagyon érzékeny lény vagyok. A saját emocionális kapszulámban élek, egyfajta koncentrátumban. Olyan ember vagyok, aki mindenre figyel és mindent átérez, de talán ettől működök olyan jól a saját közegemben, akár a családomban, akár a festészetemben. Az érzékelés és emlékezés bonyolult hálóját kutatom: a véget nem érő, az emberi létezéssel kapcsolatos végtelen időfolyamok lenyomatait. Minden olyan felület, természeti jelenség, forma látványa megragad, ami párhuzamba hozható a már említett gondolatiságommal. Ezeket használom fel képeimben inspirációs forrásként. Az utánzás, valaminek a pontos lemásolása nem célom.

A festményeidhez használt festéket sokszor Te magad kevered különböző anyagokból (agyag, kávé, növények bogyói, föld). Mit ad a festészeted számára a saját keverésű festék?

Szerencsés helyzetben vagyok, mivel sokat utaztam, és olyan világokat ismertem meg amelyek rendkívüliek. A külföldi vagy magyarországi utazásaim során olyan pigment tartalmú anyagokat gyűjtöttem, amiket be tudtam építeni a festészetembe. Egyetemistaként sok ismerősöm is megajándékozott pigment tartalmú anyagokkal, mert tudták, hogy számomra fontos a technikákkal való kísérletezés. Olyan színállásokat és felületeket tudok elérni ezekkel, amik közelebb állnak az élő organizmushoz.

Mit jelent számodra az Élesdi Művésztelep tagjának lenni?

23 évesen utaztam először a művésztelepre, diploma után hívtak meg, tele voltam energiával, szabadságvággyal. Maga a művésztelep egy szuper társaság, olyan közösség és közeg, ahol teljesen ki tud bontakozni egy magam fajta ember is. Nagyon befogadó művészek alkotják, akik egymással érzékenyen kommunikálnak. A művésztelepen való részvétel, alkotás olyan erőket mozgat meg, amik ritkán nyilvánulnak meg évközben a műteremben, de ott a helyszínen nagyon erőteljesek, inspiratívak. Mindegyik évet teljesen máshogy éltem meg, viszont az eltöltött időszak nagyon tartalmas volt. Festészeti és lelki szempontból feltöltődve jövök el onnan. Alkotóként úgy gondolom, hogy egy fantasztikus társaság, egy izgalmas helyszínen.

Az interjút készítette I Révész Anna művészettörténész I 2022

Aktuális