MŰHELY-INTERJÚK a Téglaarchitektúra elméletben&gyakorlatban építészeti workshopunk előadóival
Beszélgetés MÉSZÁROS JUDITTAL, Gödöllő város főépítészével
1.Főépítészként milyen elképzeléseid vannak, milyennek szeretnéd látni Gödöllőt tíz év múlva?
„Jó ezt időről-időre magamban is tudatosítani és felidézni a mindennapok sodrásában. A víziókat fontos szem előtt tartani. Nagyjából az az eszményképem, ami valószínűleg a szecessziós művésztelep alkotóit is Gödöllőre vonzotta: épített és természeti környezet, ember és természet harmóniájának lehetősége egy befogadható, átlátható léptékű közösségben, mégis egy pezsgő világváros vonzáskörzetében. Gödöllő ezt tudta a múlt század fordulóján, és ezt tudja ma is. Jó kiindulási alap. De fontosnak tartom ezen kívül a város gazdag szellemi és fizikai kulturális örökségének nemcsak megőrzését, hanem élővé tételét, a hétköznapi tevékenységek szépségének, és az emberi kapcsolatoknak a minőségi megélését is.
A technológia megteremtette a lehetőségét az ún. okosváros-fejlesztéseknek, azon belül többek közt a legmagasabb színvonalú közszolgáltatások biztosításának és az erőforrások optimalizálásának. De a fenti eszménykép miatt én figyelemre méltónak tartom emellett az ezredfordulón vitorlát bontó olasz „CittàSlow” mozgalom, vagyis a „lassú városok” célkitűzéseit is. Mert be kell látnunk, hogy a jó értelemben vett lassúság – bár én inkább úgy fogalmaznék, hogy a nyugalom – a közmondásosan és nyilvánvalóan stresszes életünkben mennyire hiányzik. A túlpörgésből átgondoltan és koncepciózusan kicsit „lelassított” város ökológiailag fenntarthatóbbá válik, és – többek közt – az önellátó rendszerek és a helyi termeléskultúra fejlesztésével, a legtágabb értelemben vett kultúra támogatásával, élhető közterek, közparkok láncolatával, és a táji környezet védelmével teremti meg a minőségi városi élet feltételeit. A lassításhoz gyökeresen át kell alakítani a közlekedési szokásainkat, szükség esetén az elkényelmesedett és pazarló életmódunkat, a helyi gazdaságfejlesztéssel meg kell teremteni a lehetőségét, hogy az ingázás kényszere és így a mértéke is csökkenjen, ezáltal, és persze jól célzott infrastrukturális beavatkozásokkal mérsékelhető a közlekedési terhelés és a zaj is.”
2.Van-e Gödöllőnek olyan rejtett kincse, amely számodra különösen értékes?
„Van, de hogy mennyire rejtett, azt nem tudom. Számomra mindenesetre rejtett volt, mert úgy telt itt a gyerekkorom, hogy nem tudtam róla: a Budapesten töltött egyetemi, majd pályakezdő éveim után visszaköltözve, felnőtt fejjel mentem ki először szarvasbőgést hallgatni a Gödöllőt övező erdőkbe. Erről beszéltem az előbb is, hogy micsoda adottságai vannak ennek a városnak. A kiterjedt parkjai, ahová feltöltődés kimenni sétálni, sportolni, vagy a város körüli erdők, amik által karnyújtásnyi közelségbe kerül a természet teljes kikapcsolódást nyújtó élménye. Ez utóbbi a fejünkben nevezetes, távoli helyszínekhez kötődik, ahová utazni kell – miközben itt van a város határában.
De építész vagyok, természetesen kedvenc épületeim is vannak. A Nagy Sándor-Kriesch Laura műteremház, a Jánossy György-féle egyetemi víztorony, a Bezsilla-villla, és természetesen a Várkapitányi lak, hogy csak a legnagyobb kedvenceket említsem.”
3. Gödöllő Településképi Arculati Kézikönyvében olvashatjuk, hogy az “egyik hagyományos gödöllői homlokzati épületburkolati anyag a kisméretű tégla”. Milyen múltra tekint vissza a tégla használata a városban?
„Erről nemrég tartottam előadást a „Téglaarchitektúra elméletben és gyakorlatban” workshop keretében, amit a GIM-házzal közösen szerveztünk. A tégla az egyik legősibb építőanyag, és Gödöllő építéskultúrájában is meghatározó a szerepe. Szeretném ezt a hagyományt a mai viszonyok, a szigorú energetikai követelmények, és a TÜZÉP-kínálatban az építtetőkre zúdított kvázi-tégla, kvázi-cserép, és többi kvázi-építőanyag dömpingjének ellenére életben tartani.”
4. Medgyaszay István építészetére jellemző az épületszerkezetek anyagszerű használata. A Körösfői utcában két műteremháza is áll (amelyeket Nagy Sándor és Leo Belmonte számára tervezett). Hogyan érhető tetten ez a tervezési elv a műteremházak tégla homlokzatán?
„A fent már említett kvázi-építőanyagok korában tényleg csak ámulattal lehet fordulni azok felé az épületek felé, amelyek a tégla egyszerű, természetes és keresetlen szépségét mutatják meg. Ilyenek a Medgyaszay tervezte műteremházak is, amelyek közül Nagy Sándor és Kriesch Laura egykori otthona az, amelynek eredeti, 20. század eleji építészeti kialakítását csodálhatjuk ma is. Nehéz megfogalmazni, hogy mi is ez a szóban forgó tervezési elv. Nyilván nem csak a homlokzatképzés rendkívüli ebben az épületben. Talán a tradíciókhoz való kötődés és az innováció, az elemi, ősi alapanyagok (tégla és fa) egy akkoriban funkcionálisan és szerkezetileg is forradalmi épületben való felhasználásának kettőssége, az őszinte anyaghasználat, a kimunkált részletek. De fejtegetem én ezt magamban középiskolás korom óta…”
5. A GIM a Főépítészi Irodával közösen szervezte októberi Téglaarchitektúra workshopját. Mik voltak a tapasztalataid a programról?
„Nagyon örültem az érdeklődésnek. Sok fiatal jelentkezett és vett rész ezen az egynapos programon. Megmondom őszintén, én is örültem volna egyetemista vagy pályakezdő építész koromban hasonló lehetőségeknek. Mert az elméleti előadások után kézzel lehetett rakni a téglapilléreket, próbálgatni a téglakötés lehetőségeit, egyedi megoldásokat keresgetve. Fontos ez a közvetlen kapcsolat az építőanyaggal, amivel tervezünk, fontos megérteni a logikáját, sajátosságait, hogy a mai műszaki elvárásoknak megfelelve, az építőanyag-ipar által kínált megoldásokból okosan tudjunk választani, és azokat adekvát módon, a helyi építéskultúrát gazdagítva tudjuk használni.”
Portréfotó I Dörögdi Ádám
Bezsilla-villa belső I fotó I Seidner Zoltán
Nagy Sándor-ház, Várkapitányi lak, Víztorony I fotók I Török Tamás/ topogram
Az interjút készítette I Csúrné Sarbak Klára építész I 2020. november
