Interjú PAPP ANETT DLA textilművésszel
1. Textil szakon, struktúraképzés szakirányon végeztél a MOME-n, néhány éve pedig Anyag mozgásban_ Naturing címmel védted meg doktori értekezésedet. Mióta foglalkoztat az élő növény, mint médium?
Szeretem ezt a megfogalmazást: struktúraképzés, magam is így használom a szakterületem megjelölését. A textil kifejezés egyszerre tág és korlátozó is lehet, számomra a textil maga a kapcsolódás, a felépítményt formáló erő és szisztéma. Nem függ az anyagtól. A növényekkel való együttműködés gondolata fokozatosan alakult ki bennem. A textil struktúrái, a szövés, hurkolás rendszerei megszállottan érdekelni kezdtek a képzésem során. Varázslatnak tűnt ahogyan az egyes paraméterek változtatásával újabb és újabb tulajdonságok születtek a kezeim alatt, rendkívül érdekelt, érdekel az, hogyan épül fel egy szövet, hogyan reagál az anyag a mozdulatra, a gravitációra, a nedvességre. Graduális diplomám egy felnagyított szövetszerkezet, melyet gyepszőnyegből szőttem textillé. Ez a léptékváltás nem csak a tériség megtapasztalhatóságát adta, hanem egy új társalkotót is, egy élő másik entitást, a természetet. Így idővel ez a figyelem a növényi rendszerek felé fordult: arra lettem kíváncsi, hogyan hoz létre a természet struktúrákat önmagából. És elkezdtünk egy közös nyelvet kiépíteni a növény és én, figyelve egymás szabályaira. A növény nem eszköz számomra, hanem partner – egy olyan élő anyag, amelynek saját ideje, saját akarata van.
2. A Table of Nature kiállításon saját fejlesztésű, növényi textilből készült installációval szerepelsz Érintett idő címmel. Voltak-e esetleg olyan megközelítési módok, megoldások, amelyeket ebben a munkádban alkalmaztál először?
A Time, Touched / Érintett idő installációban négy, gyökérből szőtt váza áll az asztallá váló kertben. A vázák megőriznek: mozdulatokat, emlékeket, növekedési folyamatokat. Először kísérleteztem azzal, hogyan lehet a növekedést nemcsak dokumentálni, hanem magát a növekedés ritmusát, ciklusát is a mű szerkezetébe írni. A gyökértextil ebben a projektben már nem anyagkísérlet volt, hanem önálló entitás: a növényi rostok a saját életidejükben épülnek, reagálnak a nedvességre, a fényre, a környezet apró és nagy változásaira. Engedni kell, hogy a természet váljon formateremtővé, és én egy ponton inkább a folyamat tanúja, semmint irányítója legyek. A vázák számomra élő szövedékek — a természet ritmusában formálódó emlékhelyek. A kert, amely befogadja őket, ezesetben az emlékezet tere: ahogyan a föld megtartja a gyökeret, úgy tartja meg a pillanatot is. Ez a lassú, érzékeny közelítés — a kéz, amely csak finoman érinti a felületet — idézi meg számomra Katona Szabó Erzsébet ünnepi asztalait.
3. Milyen további terveid vannak a textiltermesztéssel? A funkcionális vagy a képzőművészeti aspektusa foglalkoztat jobban?
A kettő számomra nem válik szét, nem is szeretek dönteni róla. A funkció számomra kapcsolat, nem rendeltetés – annak a módja, hogyan kapcsolódunk az anyaghoz, a növényhez, egymáshoz. Az élő textilrendszerek kutatása rendkívül érdekel: hogyan lehet a növényi növekedésből tanulni, struktúrát és gondolkodásmódot építeni. A textiltermesztésben a funkcionális és autonóm alkotói irány számomra nem különül el. Inkább két különböző nézőpont ugyanarra a folyamatra. A növénytextil egyfajta tanulási tér is – a lassúság, a változás és a jelenlét, az elfogadás, elengedés gyakorlása. Ezek a tapasztalatok ugyanúgy formálják a művészetet, mint a kutatást, sőt még az oktatást is: mindben az élethez való érzékeny kapcsolódás a lényeg.
4. A textiltermesztés folyamatának melyik a legizgalmasabb része számodra?
A legizgalmasabb pillanat számomra az, amikor a kontroll elengedhető. Amikor a növény átveszi a folyamatot, és a saját idejében kezd dolgozni. A gyökér lassan, de következetesen épít, mindig reagál a környezetére, reagál a páratartalomra, a fényre, a hőmérsékletre, és közben új formát rajzol a térben. Ez a fajta lassúság és bizonytalanság tanít meg jelen lenni. A folyamat egy ponton önálló életre kel, és már nem én irányítok. Ekkor a beavatkozás helyét a figyelem veszi át. Ebben a folyamatban mindig van valami váratlan: a növény dönt, én pedig tanúja leszek annak, ahogyan az anyag gondolkodni kezd. Ez a fajta lassú együttműködés tanít meg jelen lenni – nem az eredmény, hanem az időben kibomló kapcsolat válik a művé.
5. A Table of Nature kiállítás minden műve a kertben kapott helyet. Mit jelent számodra a GIM-ház kertje és általában a természet?
A természet számomra közeg, amiben gondolkodom és dolgozom. Nem kívülről figyelem, hanem belülről érzékelem – anyagként, rendszerként, ritmusként. Nem választom el magam tőle, mert ugyanabban az időben és térben működünk, a része vagyok. Amikor a Time, Touched / Érintett idő installáció a kertbe került, az asztal és a váza közötti kapcsolat kiterjedt a földre, a szélre, a nedvességre, a fényre. A kert lett az a test, amely megtartja a művet, a kert is az alkotás része és alakítója lett. Szeretem ezt a kertet, sűrűn járok ide, figyelem a változásait – a fény mozgását, a növények átalakulását. Lenyűgöz, ahogyan az ember alkotta és a természet vezette folyamatok egymásra találnak, és csendesen fenntartják az egyensúlyt.
Portréfotó I Ritter Doron
Műtárgyfotók I Ludman Dániel I Rajnai Ákos I Papp Anett
Az interjút készítette I Hidasi Zsófia textilművész I Révész Anna művészettörténész I 2025. november
