MŰHELY-INTERJÚK A kortárs ékszer című kiállításunk alkotóival
Beszélgetés VÁGI FLÓRA ékszertervező művésszel
1. Organikus formaalakítású, természeti formákat idéző ékszereid főként fából és könyvekből, vagyis papírból készülnek. Mi az, ami izgalmas számodra ezekben az anyagokban, mi az, ami újra és újra inspirál bennük?
„Elsősorban az, hogy természetes anyagok, másrészt pedig, hogy van ’előéletük’. Mielőtt hozzám kerültek, már saját történetük volt, amely nem egyértelmű és nem látványos, de mégis magukban hordozzák, szó szerint éltek, mielőtt saját tárgyaimmá formáltam őket. A természetes anyagok energiája és rejtett tudása mindenképp hatással van a munkáimra.”
2. Az anyaghasználat meghatározó a tárgyaidban. Volt-e rá példa, hogy elkalandoztál, és más anyagokkal kezdtél el kísérletezni?
„Az ötvös képzésem elején csak fémmel dolgoztam, mint majdnem mindenki. Későbbi diákéveimben pedig szinte minden anyagot kipróbáltam, sok volt köztük a szintetikus is, pl. műgyanta, plexi stb. Sokkal konceptuálisabb tárgyakat is csináltam, amelyek esetében előfordult, hogy használati tárgyakat alakítottam át, (pl. a ruhák árcímkéjének feltűzésére használt kis műanyagokat, régi kulcsokat, papírpénzt). Ezeket mind nagyon élveztem, de inkább az ötletek tetszettek, a kivitelezés már kevésbe kötött le. Eközben jöttem rá, hogy sokkal fontosabb számomra, hogy élvezzem a munkafolyamatot és ne tudjam előre egész pontosan hogyan is fog kinézni egy tárgyam. Ha olyan alapanyagot kell megemlítenem, ami aktuálisan érdekel, a már általam használtak mellett, az a kő. Két éve egy artist residency keretein belül féldrágakövekkel és ásványokkal is elkezdtem dolgozni, ezt egy időre felfüggesztettem, mert egészen más szerszámok szükségesek hozzá, mint amiket használok, de tervezek visszatérni majd a kőhöz, mint alapanyaghoz, mivel nagyon sok lehetőség van benne és jól illeszkedik a többi munkámhoz.”
3. Mi jellemző a munkamódszeredre? Előre megtervezed a formákat, a tárgyakat vagy az anyaggal való kísérletezés során alakulnak ki?
„Ezt lényegében az előző kérdésnél már meg is válaszoltam. Számomra nagyon fontos része az alkotásnak, hogy miközben készül a tárgy, együtt dolgozom az anyaggal, ami ha talán furcsán is hangzik, de sok esetben szinte magától formálódik, alakul és változik. A munkámra jellemző, hogy tömbből faragok ki formákat, nem építkezem darabkákból, vagy hozok létre kollázsokat, hanem mindig egy nagyobb tömeget ’hámozok’, csupaszítok le egy formára. Ettől olyan izgalmas számomra az egész folyamat, mert kezdetben semmi sem látszik a végleges formából. Az utolsó simítások pedig szintén rendkívül fontosak, a felületek kezelése az, amitől nem egyszerűen kifaragok egy formát, hanem az alapanyagokat rájuk kevésbé jellemző tulajdonságokkal ruházom fel és egy kicsit megtévesztem a nézőt. Például a fa vagy a papír tárgyaim némelyike inkább hasonlít kőre, bársonyra vagy fémre.”
4. Melyik a legkedvesebb tárgyad, és van-e olyan, amelyiktől nem szívesen válnál meg?
„Egyik tárgyamhoz sem ragaszkodom túlságosan, ha tudom, hogy jó kezekbe kerül és jól bánik vele az új gazdája. Természetesen a legjobb, ha hordják őket, de van olyan gyűjtő, aki egy papírbrossomat a falra tette ki az ágya mellé, mert szereti minden nap látni, de nem tudja minden nap viselni. Ez egy kedvező alternatíva. Szerencsére mindig van újabb kedvenc. Amikor az én kedvencem valaki más kedvence is lesz, az az egyik legpozitívabb visszacsatolás.”
5. Min dolgozol éppen és milyen terveid vannak a következő 1-2 évre?
„Mivel az elmúlt másfél évet főállásban a kisfiammal töltöttem, csak mostanában kezdek visszatérni a régi munkáimhoz. Leszámítva egy önálló kiállítást, ami tavaly ősszel volt Stockholmban. Persze mindent szeretnék egyszerre, de csak apránként tudok nekilátni a dolgoknak. Egyrészt visszatérek a tanításhoz a Budapesti Metropolitan Egyetemen és közben folytatom a külföldi, illetve belföldi kiállításokon való részvételt a munkáimmal. Van néhány konkrét kiállítás, ami idén tavasszal valósult volna meg, de ezek egyelőre el lettek halasztva és a tervek szerint ősszel nyílnak majd. Az egyik egy csodás észak-olasz városka múzeumában, amin egy szimpózium keretében nagyon neves művészek is részt vesznek és remélem, hogy ott lehetek majd személyesen.”
Az interjút készítette I Hidasi Zsófia textilművész I 2020. április
