Interjú VARGA MELINDA szobrászművésszel
1. A Table of Nature kiállítás Katona Szabó Erzsébet emlékére készült. Személyesen ismertétek egymást a művésznővel. Mi jut elsőként eszedbe róla, a művészetéről?
Erzsi maga volt az alkotóerő. Bármihez nyúlt, abból valami jó lett. Az anyagokkal nagyon izgalmasan bánt, roppant sokféle alkotás őrzi a keze nyomát. Mindezt olyan magától értetődő természetességgel tudta művelni, ami szerintem mindig is ritkaságszámba ment a művészeti életben, ahol még a gondolkodásnak is koncepciója van. Azt éreztem, hogy neki nincsenek kötöttségei, nem érdekli senkinek a véleménye, tökéletesen szabad. Természetes zsenialitása éppen olyan gesztusaiból derült ki, amikor kiállítások alkalmával csendéletet állított a kertbe, vagy a kiállítótérbe, de mindig illeszkedett a témához, soha nem volt öntörvényű. Kommunikált százféle csatornán, és mind valahogy arról szólt, ahogyan ő épp az életet megélte.
2. A Table of Nature kiállításon szereplő Kert-asztal című munkád kapcsán mi volt a kiinduló gondolatod?
Régi témám az, ahogy a természet visszafoglal minden emberi alkotást. Illetve ahogy az ember racionális gondolkodása révén funkcionális formába szorítja a természet anyagait, a maga rendjébe. Az általunk teremtett rend organizálódik. A térbe mozdított kockák tájelemekként értelmezhetőek, de a növekedés, a fejlődés is hasonló képletet ad. Szerettem volna, ha maga a tárgy válik kert idézetté, mint időben végleges objekt. Változásának folyamatait dokumentálni szeretném. Számításaim szerint a tárgy anyaga a levegő páratartalmától szétesik, hullámossá válik, láthatóvá válik az ipari célra előállított anyagon is a természetes származás. Ekkorra már nem is kimondottan az én alkotásom, hiszen a végső állapotát maga a természet alkotja meg. Ilyen módon ez a munka nem pusztán a kertről szól, hanem éppen oda nő bele, ott születik meg.
3. Mi jellemző az alkotói folyamatodra, hogyan jönnek létre a műveid?
Nagyon keveset tudok a műteremben dolgozni, ezért fejben alakulnak a konstrukciók. Mindig van több ötlet, amit szeretnék megvalósítani. Ezeket többnyire felkérés katalizálja. Témáim a kapcsolódások, folyamatok különféle leképezései a lehető legredukáltabb módon. Előfordul, hogy ugyanazt az ötletet több anyagban is megvalósítom. Izgalmas anyag szobrászati szempontból a textil. Igazából már rafiából is szöveteket készítettem, többnyire feszített, statikus szerepben. A filc inkább nehézkedik, az esése, a függesztése, terülése érdekes. Pillanatnyilag van ezzel kapcsolatban más ötletem is, ha egyszer eljutok a megvalósításig, de egy drótmunka is kivitelezésre vár. Általában az ipar által használt anyagokban gondolkodom. Tisztességes szobrász bronzból, kőből dolgozik – azokat is szeretem, de pillanatnyilag nem áll rá az agyam. Munkáim lényege a tér megosztása, elhatárolás a jelenvalóból, mintha a munkában lévő hiányok öltenének testet, azokat öltöztetné a plasztika.
4. A GIM kertjében több, land art jellegű installációdat láthattuk már. Milyen aspektusból közelítesz a természethez, és ez milyen módon jelenik meg a munkáidban?
A természet tökéletes. Én jelet szeretnék hagyni benne. A négyzet a racionalizmus szimbóluma, emberi motívum, a funkcionalizmus jelképe, úgy gondolom, hogy a leginkább alkalmas erre a célra. Különböző helyzetekben jelenik meg a munkáimban. Rendszerint efemer szerkezetekről van szó, amik a környezetükkel együtt változnak. Átértelmezik a teret. Kihasítanak belőle egy darabot, vagy nem létező perspektívát nyitnak meg, és áthallások mindig megengedettek. Részleteket látunk, illúziókat kergetünk, mégis teljesnek éljük meg a valóságunkat. A természet maga elegendő a meditációra, a munkáim abban segítenek, hogy eltaláljunk önmagunkig. A befogadás maga is művészet. Észrevenni, értelmezni, a saját világunkba emelni. Persze ilyen kitüntetett figyelem csak néhány műnek jár a világon, amit legszívesebben otthon tartunk. A land art nem birtokolható, ilyen módon demokratikus, hiszen minden látogató megélheti ugyanazt az élményt, már ha vannak hozzá kódjai.
5. A GIM számos kiállításán szerepeltél már. Melyik kiállítás volt számodra a legemlékezetesebb, és miért?
2015-ben P. Szabó Ernő nyitotta meg a Kert-történetek csoportos kiállítást, és a megnyitó szövegében idézte a munkám mellett szereplő szöveget teljes egészében. Én akkor már lemondtam arról, hogy valaha ki fogok állítani, eleve meglepett maga a lehetőség is. Jó volt nézni, ahogy a közönség interaktívan használni kezdte a művet. Ez a Keret című munka volt. 2x2m-es négyzet rafia szövettel a környezethez rögzítve. Performance-nak beillő reakciókat váltott ki. Erzsi ebben is nagyot alkotott. Odafigyelt a fiatalokra, minden általa szervezett kiállításon volt olyan művész, akiről nem igazán lehetett tudni. Sokan kaptak szárnyra az ő támogatásával.
Portéfotó I Borsos Misi
Műtárgyfotók I Fülöp Dániel I Rajnai Ákos I Neumann Ildikó
Az interjút készítette I Révész Anna művészettörténész I Hidasi Zsófia kurátor I 2025. október
