ZALA ZSÓFIA

Interjú ZALA ZSÓFIA formatervező művésszel

1. Mi jellemző az alkotói folyamatodra, hogyan jönnek létre az alkotásaid? A tárgy, az anyag inspirál inkább vagy a gondolathoz keresel formát?

Mindkét esetre volt már példa, de általában az üzenet átadására keresem a legmegfelelőbb formát. A tervezői folyamatom fontos lépése a formakereső makettek készítése, ilyenkor valamelyest kikapcsol a kritikus énem, és tudok a folyamatban elmerülve szabadon játszani a formai verziókkal, és sokszor olyan formák keletkeznek, amikre korábban nem gondoltam. Eddig két alkalommal dolgoztam természetes kővel, itt mindkét alkalommal az anyag vezette a kezem, igyekeztem a lehető legkevesebbet alakítani ezeken a tökéletes formákon, és az általuk diktált formai irányt követni.

2. Milyen munkával szerepelsz az Idő függönye kiállításon? Mi inspirált ennél a munkádnál?

Erre a kiállításra az Aión nevű installációval készültem, amit időtlenségmérő eszköznek is szoktam nevezni – lényegében az el nem fogyó időt mutatja egy óramutatóként körbejáró, soha le nem pergő homokóra segítségével. Az Aión gondolata az idő mérésének szorongató aspektusából, a percek, napok és hetek számolásából következő végesség érzetéből indult ki. A végtelenül folyó időt engedtem szabadjára ezzel az „órával”, amely a múlandóság helyett az időtlenségre helyezi a hangsúlyt. Az Aión elnevezés is az örök időt jelöli, az ókori görög filozófiában ugyanis megkülönböztették a mérhető időt (khronosz), és az örökkévaló, időn túli időt.

3. A Table of Nature kiállításon Tringer Bea textilművésszel készítettél közös alkotást. Hogyan kezdődött az együttműködésetek? Milyen gondolat mentén született a Csenddé lett című munkátok?

Az első közös együttműködésünk tizenkét évesen kezdődött – együtt jártunk évekig szinkronúszni, és elkezdtünk vezetni egy levelező naplót, amit titkon mindig átadtunk egymásnak az edzéseken. A következő közös projektünkbe két éve vágtunk bele, de igazából az elmúlt hónapokban foglalkoztunk vele aktívabban: az 1001 éj név alatt ékszereket készítünk, mert ez mindkettőnk számára egy szeretett, kreatív kikapcsolódás és kapcsolódási pont. Amikor Zsófi felkért a Table of Nature kiállításon való részvételre, rögtön Bea jutott eszembe mint társ, mert ez a téma nagyon illett kettőnk érdeklődéséhez és munkáihoz. Az ünnepi asztal volt a hívószó, ami mentén elindultunk az ötleteléssel, és ennek a pillanatnak a békéjét, a megérkezést és a lelassulást szerettük volna formába önteni. Eleinte nagyon szerteágazó ötleteink voltak, de amikor a víz gondolata felmerült, már egyikünk se tudott másra gondolni. A vízcsepegés folyamatát emeltük ki hétköznapi kontextusából, és a lassú töltődés és szétterülés folyamatát használtuk egy meditatív csendélet létrehozására. Installációnkon a víz az asztal felett elhelyezett tálból indul cseppenként, majd idővel csordultig telíti az asztalba vájt csillag formát – ami az egy pontból való szétterülés útját adja -, majd a csillag szárai végén túlcsordulva apránként öntözi az aláültetett növényeket, célt adva ezáltal a folyamatnak.

4. Mind a két kiállított művednél az egyik alapanyag egy-egy mívesen kidolgozott kő. Miért választottad ezt az anyagot? Milyen anyagokkal dolgozol szívesen?

A kőnél szebb, ősibb, sokszínűbb és időtállóbb anyag talán nincs is, ezért ha indokolja a téma, nagyon szívesen dolgozom vele. Az Aiónnál a gondolatisághoz passzolt a természetes kő, miszerint az anyag nem múlik el, csak átalakul – a homokórában folyó homok is egy kő lehetett régen. A Csenddé lett esetében más anyagok is szóba jöttek, itt az anyag esztétikáján túl az időjárás- és időtállósága miatt választottuk a kőlapot. Ha tehetem, mindig valami új, természetes anyaggal dolgozom, de talán a megmunkálás élménye szempontjából a kedvencem a kerámiaépítés, mert a többi merev anyaggal szemben a forma alakítása nagyon szabad, és mindenféle eszköz vagy gép nélkül megformálhatom az elképzeléseim.

5. Milyen témák inspirálnak jelenleg, milyen terveid vannak a következő évre?

Viszonylag sok tárgyam összegyűlt mostanra, és jellemzően mindegyikből csak egy darab van. Bár újat létrehozni számomra mindig izgalmasabb, a következő évben mégis ezen tárgyaim fejlesztésén és gyárthatóságán szeretnék dolgozni, hogy eljussanak másokhoz is a munkáim. A volt osztálytársaimmal megalapított MAIII kollektívával jövőre tervezünk egy új tárgykollekciót, de egyelőre az ötletelés fázisában tart a folyamat. Növényi kollázs sorozatomat is szeretném folytatni, illetve a növényi hulladékos anyagkísérleteim továbbfejlesztése is tervben van.