A KERT, AHOL TALÁLKOZUNK ….
Képző-és iparművészeti kiállítás Katona Szabó Erzsébet emlékére
2024. szeptember 22. – november 23.
„Ha velem vagy, velem a vers
Ha már nem leszel, velem a kert.” Katona Szabó Erzsébet
A tárlat Katona Szabó Erzsébet, Ferenczy Noémi-díjas textilművész sugárzó és inspiráló személyiségének és kiemelkedő jelentőségű művészetszervezői munkásságának állít emléket. A kiállítás célja, hogy megidézze az általa megalkotott és összefogott Kert-kiállításokat, amelyeket a Gödöllői Iparművészeti Műhely művészeti vezetőjeként és fő kurátoraként valósított meg 1998 és 2018 között. Katona Szabó Erzsébet egyéni alkotói útjában és művészeti közösségszervező tevékenységében is meghatározó téma és inspirációs forrás volt a kert. A kert, amely számára a természet megőrzését és tovább éltetését jelentette az emberi kéz és gondoskodás által. A természethez való kapcsolódás élménye alkotásaiban és a GIM kertjében megvalósított vagy a kert által inspirált művészeti eseményekben is megmutatkozott. Visszatekintve erre a gazdag és sokrétű tevékenységre, a „kert” szimbolikusan azt a közösségi és eszmei teret is jelöli, amelyben az itt bemutatkozó és kiállító művészek Erzsébet meghívására találkoztak és alkottak.
Kiállító művészek
ANTI SZABÓ JÁNOS képzőművész I BARABÁS MÁRTON képzőművész I BIKÁCSI DANIELA festőművész I BÓDIS ERZSÉBET (1923-2013) textilművész I HIDASI ZSÓFIA textilművész I INCZE MÓZES festőművész I KATONA SZABÓ ERZSÉBET (1952-2024) textilművész I KUN ÉVA keramikusművész I OLAJOS GYÖRGY grafikusművész I OROSZ ISTVÁN grafikusművész I REMSEY FLÓRA (1950-2014) kárpitművész I SZŐCS MIKLÓS TUI szobrászművész I T. DOROMBY MÁRIA textilművész I VARGA MELINDA szobrászművész
A megnyitó időpontja I 2024. szeptember 22. vasárnap 17.00
Kiállításmegnyitó
A kiállítást köszönti I Dr. Gémesi György, Gödöllő város polgármestere
A kiállítást megnyitja I Incze Mózes festőművész
A kiállítás kurátora I Hidasi Zsófia textilművész, a GIM művészeti vezetője
Katalógusbemutató
A kiállításmegnyitó után kerül bemutatásra a Katona Szabó Erzsébet Rétegrend című kiállításához készült katalógus, amelyről L. Péterfi Csaba kommunikációs igazgató beszélget a kiadvány szerkesztőivel, Hidasi Zsófia textilművésszel és Szabó Emma Zsófia művészettörténésszel, ezenkívül Dudás Dezső kurátorral. A kiadvány a Magyar Művészeti Akadémia kiemelt támogatásával és Gödöllő Város Önkormányzatának a támogatásával valósult meg.
Faültetés
Katona Szabó Erzsébet emlékére fát ültetünk abba a kertbe, amelyet oly nagy szeretettel hozott létre és gondozott az elmúlt 25 évben. Az eseményen a fa ünnepélyes megöntözésére kerül sor, amely Erzsébet örökségének a továbbélését szimbolizálja. A fát a gödöllői Pálmaház Kertészet ajánlotta fel, amit ezúton is köszönünk!
Az esemény nyilvános, amelyen kép-és hangfelvétel készül.
A kiállítás megtekinthető minden szombaton 14 és 18 óra között, illetve előzetes bejelentkezés alapján más napokon is.
A kiállítás támogatói I Gödöllő Város Önkormányzata I Magyar Művészeti Akadémia I Nemzeti Kulturális Alap
Helyszín I Gödöllői Iparművészeti Műhely I 2100 Gödöllő, Körösfői u. 15-17.
A kiállításhoz Orosz István grafikusművész tervezett plakátot:
Incze Mózes festőművész megnyitó beszéde:
A kert, ahol találkoztunk
A beszélgetések, kérések, kérdések, sejtések, válaszok hullámai elültek, az idő elsimította a percek, órák, évek fodrait. A kert, aminek nem a széle-hossza határozta meg a méretét, hanem a közepe, magába nyelte a benne megtett lépéseket ugyanúgy, mint a belőle kiinduló, világot bejáró utazásokat. A fakadó s lehulló lombok, ágak rétegei közé rendeződtek a történések, mint egy egyirányban lapozható könyv lapjaira sorolódó cselekmény. Termékeny mulandóság ez, felismerésének döbbenetét a következő, megtehető, megteendő mozdulatok, kézzel-szóval-tekintettel való érintésekben feloldódik, táptalaját adva az újuló sarjadásnak. Ez volna a rend, de én a rendkívüliről akarok szólani, azokról a tovább megmaradó virágokról, amik külön színük szálait megtartva váltak részévé egy le nem zárt végű szőttesnek.
Lássuk hát ezeket a szálakat:
“Xerzsi” itt hagyta nekünk ezt a munkáját, fénylétrát a távolodónak, dobozokkal, mikbe lerakhatja amit továbbvinni nem lehet, de kár lenne, hogy szétszóródjon. Közelinek tűnnek az egymást követő fokok, de a lépésekbe beleremeg a mindenség, így átrajzolódik a képhatároló egyenes is. Riadt döbbenettel vegyül a belenyugvás: szép ez így, ha nehéz is.
A valahonnan távolodók közelednek valahová.
Remsey Flóra
A szögfejek energiapontjairól lecsavarodó fémszálak töltik ki egymás rendezett szomszédságát, s mi nézzük, ahogy nő. Nincs átmenet az ezüstös csillogás és az éjfekete befoglaló terület közt, valami vagy van, vagy nincs. Hogy tudnak-e egymásról a kisebb-nagyobb átfedő-átható, aláforduló-ráburuló körök, meg nem mondhatom, elég, ha az alkotójuk ismerte az összetettség felismerésének diadalát. Azt sem mondhatom meg, hogy egy mikrovilág felnagyított képe ez, vagy mérnöki logika mentén épült, de az az érzésem, hogy a tervezettség magába foglalja a lehetséges folytatások és abbahagyások végtelenjét is.
Szőcs Miklós TUI
Körbekérik egymást a lépések egy szigorú pillér talapzatánál, vonzzák a belevésett , egymásba fűzött páros láncszemei a nincs-nek. Hűlt helyek a mahagóni vöröslő barnájában, mik formájuk nemes egyértelműsége mögé rejtik keletkezésük rejtelmeit. Előzményként-következményként ott a folytatódás lehetősége, ám a láncolat tagjai sosem érintik egymást, magukban-nem-létezőkként határozzák meg önnöm tökéletes terüket.
Aztán átfordul a felismerés: nem üres járatok ezek a formák, még anyaggá nem változott gondolatokkal vannak tele, a súlyos fa-ruhájuk nem koporsó, hanem öntőforma.
Így lesz az emlékműből reménymű.
Olajos György
Transzparencia: egy szó, ami az “egyértelműen felismerhető, amit takargatni nem kell, mert méltó a közszemlére”-féle, a felülettől az esszenciáig terjedő nyilvánvalóság jelölője. Rendszerint az, de mint már mondtam, itt rendkívüli a helyzet. Alánézve az első réteg vonalhálójának eljutunk a zavarodottság kényelmetlen terébe, s a bizonytalanságot megszorozza a még hátrébb feszülő alapszín. Onnan visszafele sem olvasható megfejtett üzenetként a mű, a néző csak addig juthat, ameddig az alkotó megfogalmazása terjed: a felfoghatatlan szépség egyik határterületének izgalmas lüktetéséig. Hogy ez a négy évszaknyi kép váltja egymást, vagy egy kép változó arcát látjuk?-ez a kérdés is a transzparencia titokbaforduló mélyén marad.
Orosz István
Mindenki tapasztalta az optikai hatást, mi szerint egy erős fénymintázat annak megszűntével tovább lebeg tekintetünk előtt, negatív foltként. E szerint egy épület, ami sokáig meghatározza a létezés egyik szegletét, fénybebocsátó nyílásait immár vakablakként hordja nemlétező falain. Az illúzió teljes, a hiány mérhető kiterjedéssé válik.
Ha az emlék erős, a hiány ugyanolyan állékony, mint a falak voltak. Apránként meggyökerezik rajta egy-egy szélhordta mag, s életszínnel borítja be a repkény a semmi köveit.
Szikora Tamás
A nyitott dobozokba nem látunk bele, ugyanúgy ismeretlen marad tartalmuk, a beléjük kimért áldás és átok, mintha pecsétes zár födné tetejüket. Léptéke nem lévén meghatározva, az ajándékdobozkák fáradt aranyszínnel körített csoportja hirtelen városfallá növi ki magát, a ráépülő kisebb kubusokban életek visszhangja kóborol. Hogy van-e köztük átjárás, kívülről megválaszolatlan marad.
Incze Mózes
A személyes észlelés határa, az emberi lét-minőség végessége csomagoló fóliaként feszül a bejárható, megismerhető, feltételezhető világ köré. A részletezés és az egymásra épülő távlatok folyton lezárulnak, ha másért nem, az időbeszorítottság okán. Minden, amit tudunk, csupán egy késleltetett emlékcsomag, egy fejen belüli mintázat, mit folyton átalakít az érzékeinkkel táplált, a felejtéssel koptatott eszmélet. Síkban és térbelapozott síkokon egyaránt továbbnyílnak az utak. Nincs kijelölt bejárandó útvonal, hozzon iránytűt magával mindenki.
Anti Szabó János
A kérdések, útkeresések viszonylagosságát csak a békesség ígérete tartja egyben. Az Édenkert szeglete, aminek egymásba fonódó, zsibongó részletei kitöltik a kép vonalrengetegét, a helyénvalóság érzetét közvetíti. A lombok csipkéjét nem követi semmi, a távlat itt véget ér- mondatná a száraz logikával elemzett rajz. Ha színekre épülne a kép, itt arany egünk lenne, minden hibától mentes fénnyel- mondatná a megbékélt tekintet.
Kun Éva
Van az a sötét, amit egy viráglámpa kell feloldjon. Ilyen lágy fény dereng az anyagbaégett színből, és lágysága a felület keménységével együtt nyer fontosságot, ahonnan látványként leválik. A fatöveken, ágakon túli kékben feloldódik a hétköznapok nyersessége, a kiégetés hője tisztítótűzként párologtatott el mindent, ami a kép csendjét megtörte volna.
Hidasi Zsófi
Panoráma- egyértelműsít a cím, ha netán a papírgerinceken vibráló színfoltok feladványa megoldásra szorulna. Összegzés a körbetekintés, egy pillantással kellene egybefogni teret, időt, s ezeknek ritkább-sűrűbb gócpontjait. Emberfelettinek hangzik? Igen, egy főfókusszal bír, amit látunk, egy főszálon kapcsolódnak a fogalmi összefüggések értelmes leírássá, de mi lesz a párhuzamos szólamokkal? Talán ezért hajtogatódott tömörre a hosszan terülő papírszalag, hogy az élek mentén kipöttyöződő, önmagáról szóló idézet magunkkal vihető legyen.
Bikácsi Daniela
A kép kertjét továbbosztó, sötét vizüket a kép széléről behozó medencefalak túlfutnak a vászon szélén, egy képszeletbeli labirintust alkotva- hiszen lám, van ahol átjáró van két határolt folt közt, hát ami egyszer előfordult, azzal máshol is találkozhatunk…
Így lesz hosszú egy kis képtér / kert bejárása, és még meg sem mértük a medencék mélységét- tessék, ennyi időt kér egy álló pillanat.
T Doromby Mária
Táncol a vonal, vele lép a drótszegélyű valóság, egyszer, kétszer, sokszor, egymásba öltött mozdulatok csendes összekapaszkodása válik szoborrá. Többen voltak-e a néma zenére mozdulók, vagy egy táncos párperces krónikája, amit látunk, nem tudom. Nem a táncoló, hanem a tánc maga az indíték, aminek energiája nyitott hálózatként, folytatható ünnepként lebben a posztamensen.
Barabás Márton
A dolgaink rendszere megroppan olykor, a roskadás ereje elnyomja az építő szándékot.
A dolgok rendje azonban magába foglalja a külső erőket is, amik jószándéktól vezetve segítséget nyújtanak. Nem azért, mert kértük, az önazonos segíteni akarás magától működik. Kétféle forma összjátékaként lesz itt lehetséges a nemcsak a fennmaradás, hanem a felülemelkedés is. S ahogy a formákkal történt, úgy volt az emberek esetében is.
Bódis Erzsébet
Mekkora utat tettünk meg, hogy előlről indulhassunk: Itt vagyunk a virágos mezőkön, aminek televényéből szárba szökött ennek a napnak a lehetősége is. Frissen ragyogó foltok ugorják át az évtizedeket, együttlégzésre hívva mohákkal, füvekkel, virágbokrokkal.
Az életre csodálkozunk rá a szövőszék szálaihoz igazított, Isten kertjéből szétterjedt növényekben. Biztos, hogy onnan valók, mert ezekre nem jön tél.
Varga Melinda
A fák nem nőnek az égig- ismerjük a mondást, de mi van akkor, ha a földig sem érnek le?
A törzseket felöltöztető tükrök további tereket nyújtanak a füvek, virágok burjánzásának, darabonként más távlattal. Ebben a játékban feloldódik a kérges igazság, a fát tartó erő visszalép önnön megnyilvánulásától, hordozójává válva vendégei világainak.
Ismertünk valakit, akire személyként illik ez a leírás. Közeledve az áttetsző fához benne leszünk valamelyik tükrözött képben, újra közös nevezőre kerülve a kertben, ahol találkoztunk.
Köszönjük, Erzsi!
Fotók I R. Á.
