TRANSZPARENS TEREK

Képző- és iparművészek kooperáción alapuló projektjei

“Miként a miniatúra szemlélője a parányi kép világába merülve elveszíti a méretek és léptékek rendjét, a lélek belső világába forduló ábrándozó is a térvesztés klausztrofób tapasztalatával éppenséggel ellentétesen, a folyamatosan táguló tér képzetét éli meg.”

Gaston Bachelard: A tér poétikája

A kiállítás az átalakulás folyamatát, gondolatkörét járta körül. A világ átlényegülések sorozata, hiszen ami él, az változik. Erre a gondolatra épül Ovidius metamorfózisa. Az átváltozás fogalma többféleképpen értelmezhető, többféle formában és dimenzióban jelenhet meg, testet ölthet a forma vagy az anyag átalakulásában. Más kontextusban összekötő kapocs lehet az érzékelhető és a képzeletünk világa között, térben elhelyezve utalhat kint és bent kapcsolatára, az idő aspektusában pedig múlt és jelen kapcsolatára. A kiállításra készült helyspecifikus térinstallációk ezekre a gondolatokra reflektáltak a vizuális művészetek kifejezőeszközeivel. A helyszínek a Gödöllői Iparművészeti Műhelyhez és az egykor a Körösfői utcában működő szecessziós művésztelep helyszíneihez kapcsolódtak.

Helyszínek I GIM-ház kertje, Remsey-ház kertje, Kálvária belső tere

Résztvevő művészek:
ARATÓ ZOLTÁN formatervező művész
BALÁZS IMRE BARNA festőművész
FARKAS PAP ÉVA szobrászművész
GUBA ILKA fotóművész
GUBA SÁNDOR építész
HIDASI ZSÓFIA textiltervező művész
IPSICS BARBARA médiaművész
KONOPÁS JUDIT EMESE hang és tér kutató
LENGYEL GERGŐ formatervező művész
REMSEY DÁVID grafikusművész
SZESZTAY CSANÁD fotóművész
VARGA MELINDA szobrászművész

A kiállítást köszöntötte I Katona Szabó Erzsébet textilművész, a Gödöllői Új Művészet Közalapítvány elnöke és Dr. Pappné Pintér Csilla, Gödöllő város alpolgármestere
A kiállítást megnyitotta I Fülöp József, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem rektora
A kiállítás kurátora I Hidasi Zsófia textiltervező művész

Támogatók I Gödöllő Város Önkormányzata, Nemzeti Kulturális Alap

Megnyitó fotók I Kárász Karolina
Műtárgy fotók I Szesztay Csanád
A meghívó grafikai terve I Ipsics Barbara

 

 

A vak szonettje | Guba Ilka, Guba Sándor, Konopás Judit, Emese

“Az Erzsébet-parkban áll az 1771-75 között épült Kálvária. Formáját tekintve egy mesterséges, épített domb. Az épület üreges belseje nem szakrális, hanem technikai szerepet töltött be: vörös márvánnyal burkolt víztároló volt benne. Ebbe a medencébe a Pazsaki forrásból érkezett cserépcsöveken keresztül a víz. Innen földalatti vezetéken keresztül a kastély Felsőkertjébe vezették tovább, ahol öntözésre használták. Erre a közönség számára eddig elzárt térre reflektál az efemer hangzó installáció.”

 

Egy kert metamorfózisai | Arató Zoltán, Lengyel Gergő, Remsey Dávid, Szesztay Csanád

“A Körösfői utcában található, nagy múltra visszatekintő, jelenleg üresen álló művésztelepi helyszín újrafelfedezésére invitáljuk az arra járó nézőt. Az utcától távol eső Remsey-ház és annak elvadult kertje bár mindig is nyitva állt az arra járók előtt, kellő titokzatossággal is bírt. A külön az erre az alkalomra összeálló alkotók arra tesznek kísérletet, hogy a kerítésen elhelyezett „kukkerek” segítségével betekinthessünk a múlt vagy éppen a jövő valós vagy felülírt pillanataiba, ezek átmeneteibe, hogy reflexiókat és víziókat generáljunk alkotóban és nézőben egyaránt.”

 

Anamorfikus keret | Arató Zoltán, Lengyel Gergő, Remsey Dávid

“A Graft műhely két formatervezőből és egy grafikusból áll. Remsey Dávid családján keresztül erősen kötődik az utcához és a művésztelephez. Dávid sokat mesélt arról, hogy gyerekkorában micsoda élet volt a Remsey-házban. Rengeteg játékról, játékosságról és cizellált humorról beszélt. Ezt a játékosságot kitekerve bekereteztük a GIM-ház kertjének egy részletét. Ez azért jó, mert itt Gödöllőn szeretjük a kertet és a virágokat, virágoztatjuk a művészetet, és már több száz éve imádunk játszani.”

 

Szintézis I Varga Melinda

“A föld különleges történeteket mesél azoknak, akik olvasni tudnak belőle. Egy fa nem pusztán véd, hanem gyakran lehetőségeket sajátít ki. Holtában viszont egész életközösség épül rá. Milyen az elmúlás esztétikája? Milyen viszonyban van az igazsággal az, ami az én fejemben megfogalmazódott róla?”

 

Szonda I Varga Melinda

“Mit keresünk, ha tudományos kutatást végzünk? Az igazságot, vagy a saját véleményünk igazolását? Ugyanis gyakran jutunk különböző következtetésre. Vitáink gyakran nem a vitatott tárgyról szólnak, hanem tükröt tartanak elénk. /A tükrök a Szintézis című munka direktöntvényeinek helyén vannak./”

 

Urbánus intarziák | Hiányjel | Farkas Pap Éva

“Egy fa utóélete, a gyökérzet maradványai, a hiány maga és amit mögé gondolunk. Értelmezhető-e egyfajta természetes intarziaként egy múltból itt maradt csonk, és ez vajon mit ad hozzá személyes vagy közösségi tereinkhez? Esetleg éppen örökre elvesz valamit? Van-e értelme a gyökérzetnek fa nélkül, és fontos-e ez egyáltalán? Mit kezdjünk ezzel? Hol kezdődik a felelősségünk?”

 

Relikviák | Ipsics Barbara

“Egy kő felületét, a vizes parti homokot vagy a föld organizmusait szabad térségekként is értelmezhetjük. Az általuk konstruált új struktúrák misztikus tereket idéznek. Ezekbe a redukált, tiszta terekbe helyeztem el olyan családi ereklyéket, amelyek különös fontosságúak számomra. E külön életet élő, olykor kallódó érzetekből előhívott motívumok – mint lebegő relikviák – lenyomatai egy olyan korszaknak, amely fokozatosan kezd egy absztrakt dimenzióba átfordulni számomra. E folyamat első villanásait ragadja meg a három világító „white cube”.”

 

Fény kert | Hidasi Zsófia

“Milyen érzéseket hív elő bennünk egy-egy tér? Milyen személyes vagy archaikus emlékképek társulnak hozzá? Hogyan érzékeljük az egyes anyagminőségeket? Mi alakítja a percepciónkat? A hátsó kertben elhelyezett fémstruktúra a fényviszonyokra reflektáló, folyamatosan változó installáció. Egyfajta topográfiai játék, amely a víz felületének és a fodrozódásoknak a megjelenítési lehetőségeit kutatja, más anyagminőségbe helyezve és redukálva azt.”

 

A látszat valósága I-II. | Bajkó Dániel, Balázs Imre Barna

“Mennyire változtat meg és indít el egy átalakulási folyamatot, ha két festőművész a képeit rétegekre bontja, és a befejező réteget kicseréli? A kiindulópont az absztrakt dinamizmus, valamint az anyagmozgások belső feszültségéből adódó viszonyok képi megjelenítése, két nézőpontból való megközelítése. Összeszedni és összeilleszteni a töredékeket, hogy a teljesség helyreálljon. Részesévé válni a folyamatnak, hogy bepillantást nyerjünk Aszterión házába vagy onnan ki…”

 

 

Aktuális