A Barokk Év Gödöllőn 2011 programsorozat keretében Remsey Dávid és Turny Zoltán grafikusművészek koprodukcióján alapuló térinstalláció került bemutatásra a Gödöllői Királyi Kastély felső parkjában. Az óriásgrafikák a barokk kor színházi díszletelemeinek paravánszerű megjelenését követték, és egy szabadon értelmezett kültéri színházat formáztak a park egyik fenyőligetében. Az alkalmazott grafika eszközkészletéből építkező munkák így olyan térinstallációt alkottak, ahol a párhuzamosan futó színdarabok magukon a díszleteken zajlottak. A képi elemek képről-képre haladva alakultak át, újabb és újabb értelmezést és jelentésréteget nyerve.
Alkotók I Remsey Dávid grafikusművész I Turny Zoltán grafikusművész
Remsey Dávid
A képek egy képzeletbeli világba nyitnak ablakot, miközben egy másik kor dimenzióját is elénk tárják. A 17. századi metszetek részleteiből építkező képi elemek eredeti értelmezésüktől elvonatkoztatva, új vizuális rendszerré állnak össze, és képről-képre haladva változnak, fejlődnek tovább, újabb és újabb értelmezést nyerve az átalakulás folyamán. A részletgazdag ábrázolásban semmi nem az, aminek látszik. A felhők és az égbolt a régi metszetek lombkoronáiból nyerték rajzolatukat, a hegyek és a lombok hullámzó parókák fürtjei, a fa törzse veretes ruharészletek sorolása, a maszkabál résztvevői különböző testrészekből és ruhadarabokból ízesülnek össze, és még sorolhatnánk az elvonttá tett, meglepő helyzetben újraértelmezett kölcsönzéseket. A groteszk, kifordított eszközrendszer azonban egy magával ragadó, lenyűgöző mesevilágot teremt, amely kíváncsiságot keltve hívogat, hogy lépjünk be és magunk fedezzük fel a kreált világot.
A képről képre feltáruló látvány történetté alakul, miközben bevonja a nézőt képsíkjai és rétegei közé. A kezdő képnél a valós tájból indulunk, de mire újra visszaérkezünk a barokk kastély parkjába, megteszünk egy mesebeli utazást is.
Turny Zoltán
A képsorozat Zoli ösztönös, belső mitológiai rendszeréből táplálkozik, amely közel tíz éve formálódik szakadatlan. Az álomképekben felbukkanó szimbólumok a folyamatos belső utazás során értelmet és jelentéstartalmat nyernek, majd az idő távlatában koherens képpé rendeződnek össze. A belső világnak ez a fajta vizuális leképezése egyrészt művészi önkifejezés és nyitás a külvilág felé, másrészt önreflexió és a belső monológ eszköze. A barokk emblémákkal és allegorikus ábrázolásokkal párhuzamba állítható személyes szimbólumrendszerben a kígyó testesíti meg mindazokat az elfojtani próbált energiákat, melyek létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen, éppen ezért utat is törnek maguknak, és átszakítják a zárt, személyes létezés földkérgét. A madarakkal mozgásba lendül az addig statikus létezés, és a levegőbe emelkedéssel új távlatokat, új létezési formákat nyitnak az alkotónak. A változást és a belső elmozdulás folyamatát a hajnal sűrített időkapszulaként hordozza. A korai levegő derengésében halványul az éjszakai sötétség, kivehetővé válik a madarak röpte, de még láthatóak a személyiségjegyeket determináló égitestek ragyogó képe is.
A grafikákon elénk táruló látvány így egy szubjektív mégis átélhető valóságról mesél: a föld és az ég egymásnak feszülő rendszeréről, az egyes ember mindenséghez fűződő viszonyáról, az önmagunkkal folytatott belső küzdelmekről, a testi és a szellemi létezés síkjairól, a mélységről és a magasságról, az alászállásról és felemelkedésről.
Megnyitó I 2011. augusztus 6. 17h
Köszöntőt mondott I Gönczi Tibor, a Gödöllői Királyi Kastély ügyvezető igazgatója
Megnyitó beszédet mondott I Borbáth Péter író
A projekt kurátorai I Bugya Brigitta művészettörténész I Guba Anna művészettörténész
Installállás I Boros Gábor – Solution
Támogatók I Nemzeti Kulturális Alap I Gödöllő Város Önkormányzata I Művészetek Háza Gödöllő I Gödöllői Királyi Kastély
Megnyitó fotók I Szesztay Csanád
Műtárgy fotók I Bujnovszky Tamás
